Műtárgyvédelem 25., 1996 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Kovács Petronella - Török Klára: Két 15-16. századi szövétnektartó restaurálása
KÉT 15-16. SZAZAD! SZOVETNEKTARTO RESTAIJRALASA Kovács Petronella-Török Klára „Vess lángot előttem, éjjeli szövetnek. Képzelet! s világíts éjek éjjelébe"1 Összefoglalás: Tanulmányukban a szerzők két. 15-16. századi szövétnck - más néven fáklyatartó restaurálásáról, illetve az ennek kapcsán végzett irattári, művészettörténeti kutatásról és anyagvizsgálatokról számolnak be. A szövétnekek Felkáról 1916-ban vásárlás útján kerültek a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe és azóta a meg-megújuló történeti kiállítás állandó darabjai. A faragott, festett, aranyozott tárgyak rétegei helyenként felváltak és peregtek, ezek megkötése céljából kerültek a restaurátor műhelybe. A kolettás rögzítés után. a felületaktív anyaggal történt tisztítás során arra gyanakodtunk, hogy az addig a szakirodalomban fekete színűként leírt faragott rudak zöldek lehettek, s hogy a zöld réteg alatt eztistözés található. Felmerült a kérdés, hogy a fekete réteg a réztartalmú zöld pigment átalakulási terméke vagy átfestés. Számos vizsgálat eredményeképpen megállapítást nyert, hogy a tárgyak eredetileg eziistözött szánlak, és az ezüst rétegen kétrétegű zöld lüsz.tcr foglal helyet, a fekete réteg pedig nem átalakulási termék, ezért ennek eltávolítása mellett döntöttek, mely benzilalko- hollal történt. A fáklyatartó azurittal festett oszlopfőit benzinnel tisztították. A restaurálás során a fáig lekopott alapozás és festékrétegek pótlására - kivéve az aranyozás egyes területeit - nem került sor. A szövétnekek restaurálását, a művészettörténeti és adattári kutatást Kovács Petronella az anyagvizsgálatokat Török Klára végezte, illetve fogta össze. A szövctncktartók múzeumba kerülése A két szövétnektartó a leltárkönyv tanúbizonysága szerint 1916-ban a Szepes vármegyei Felkáról vásárlás útján került a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonába. Az 1916. június 30-án 34-es szám alatt bejegyzett, a felkai rk. egyháztól egyidejűleg vásárolt 19 tétel között az ötödik: „körmeneti szövétnekek gazdagon faragott nyelekkel a XV-XV1. századból”.2 A vásárlást 1912-16 között hosszas levelezés előzte meg. 1914 nyarán Varjú Elemér, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója vette fel a kapcsolatot Bohárcsik Sándor plébánossal a felkai templomból vásárlandó tárgyak ügyében: „Főtisztelendő uram! Főtisztelendőséged templomában hosszú idő óta a kórus alá dobva hever egy régi oltárszekrény, amely a mai helyén a biztos pusztulás lassú, de feltartóztathatatlan processusának van kitéve. Évekkel ezelőtt még mint a Rákóczi Múzeum vezetője tettem volt ajánlatot az oltárnak a múzeum számára leendő megvásárlására. Akkor azonban, már meg nem tudom mondani, minő okon megakadtak tárgyalásaink s az oltár eladása abban maradt. Most újból felvenném a tárgyalás fonalát, ha az ellen főtisztelendőségednek nincs ellenvetése, ezúttal azonban a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtára nevében. Azt hiszem, hogy méltóbb helyre az oltárka nem kerülhetne, mint ide, ahol évenként százezreknek hirdetné a felkai egyház dicsőségét.”2 Az 1914. július 17-én kelt válaszlevélből4 kiderül, az eladás ügye azon akadt meg, hogy a püspök azt elsősorban az akkor fejlődő lőcsei múzeum részére kívánta engedélyezni. Ez a vétel azonban nem jött létre, s a plébános így ír: „A csillárt, mely iránt Nagyságod szintén érdeklődött, már használaton kívül helyeztem, mert villanyos világítást vezettem be. - Szeretném tehát eladni ezt a csillárt, az oltárszekrényt, a négy faliképet (esetleg a falon függő két epitáfiumfélét), a sekrestyeajtót, ráadásul egy pár régi dobot, trombitát. - Ha a templomot rendbe tudnám hozni a vételár fejében akkor alaposan tudnám megokolni eladási 89
