Műtárgyvédelem 25., 1996 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Hutai Gábor: III. Béla király halotti jelvényeinek újrarestaurálása
6. A korona töredékei 2% rezet tartalmaz a lelet anyaga19. „Rosszezüst” megnevezéssel azonban az 500 alatti (50% ezüsttartalom alatti) „balkáni” ezüstöt jelölik. A zárt pántkoronát 1848-ban egészben emelték ki a sírból, mint ez jól látható Varsányi János mérnöknek a feltáráskor készült eredeti sírrajzán.20 Az ugyancsak Varsányi által készített, 1854-ben közzétett rajzon a keresztek eredeti helyükön vannak, de a pántot már két darabban kisebb csorbákkal látjuk21. 1864-ben már két kereszt is le van törve22. Klösz György 1876-ban készült fényképén a több darabra tört pánt vasabroncsra erősítve látszik; az egyetlen eredeti állapotában és helyén megmaradt kereszten kívül kettőt foltozva, míg a negyediket másodlagosan felerősítve látjuk22. Az 1898-as újratemetés előtt készült rajzon számos apró darabra törve és feldrótozva ábrázolják a koronát24. Ebben a vaslemezzel alábélelt állapotában került elő 1967-ben. (5. kép) Az akkor készült fényképen jól látható, milyen károsodást szenvedtek a töredékek a vas és az ezüst elektródpotenciál különbsége miatt, hogyan borította azokat hólyagos vaskorrózió - melynek nyomai máig sem voltak teljesen eltüntethetők. Megfigyelhető volt az is, hogy mennyire nem a pontos helyükön voltak a töredékek. A vasrozsdából való kibontás nehéz és kényes műveletét és a rekonstrukció elkészítését 1967-ben Báthy Géza és Szabó László restaurátorok végezték el. A Báthy- Szabó féle ideiglenesnek25 szánt rekonstrukció nem a korona eredeti méretét adta vissza. A legsúlyosabb sérülés 1898-ban, közvetlenül a sírba helyezés (október 21.) előtt érhette a koronát. Erre lehet következtetni abból, hogy a szintén 1898-ban, de októbert megelőzően készült másolat korona az eredeti, valós méretet őrzi. Erre utal az 1898. február 14-én kelt átvételi elismervény rajza is, amely a későbbihez képest aránylag ép állapotúnak mutatja e halotti jelvényt. A múlt század végén a darabjaira hullott királyi koronát feltehetően a királynéi korona külső kerületével közel egyező méretű abroncsra erősíthették, talán az ekkor már meglévő hiányok miatt. Ezt a méretet követte az 1967-es rekonstrukció. A királyné pántkoronájának külső kerülete 595 mm, a királyi korona Báthy-Szabó féle rekonstrukciójának kerülete 590 mm. A néhány rnm-es eltérés elhanyagolható az erősen deformálódott töredékek vastagság szerinti helyigénye miatt. A királyi korona eredeti kerületét Czobor Béla 63
