Műtárgyvédelem 25., 1996 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Hajdú Viktória: Díszalbum restaurálása
DÍSZALBUM RESTAURÁLÁSA I Iajdú Viktória Összefoglalás: Ebben a cikkben egy díszalbum restaurálását mutatom be. Az albumon háromféle anyag, bőr, papír és moaré selyem fordul elő. E három anyag közül a selyem károsodott, ennek restaurálását a papírrestaurálásban alkalmazott módszerek szerint végeztem. Munkám során mindenben az eredeti készítéstechnikát igyekeztem alkalmazni. A kész album a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításán tekinthető meg. A díszalbum a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében Ullmann album néven az 1984. 263. jelzettel szerepel. A Magyar Általános Hitelbank negyedszázados jubileumán Ullmann Adolf igazgatónak ajándékozta a bank tisztikara, 1899-ben. A múzeum a leszármazottaktól vásárolta meg. Báró Ullmann Adolf (Pest, 1857. jún. 19.-Bp. , 1925. febr. 5.) bankár volt. A budapesti Kereskedelmi Akadémián tanult, 1874-től a Magyar Általános Hitelbank tisztviselője, 1881- től cégvezetője, 1895-től ügyvezető igazgatója, 1909-től 1925-ig vezérigazgatója. Mint a finánctőke jellegzetes és nagy befolyású képviselője jelentős részt vállalt az állami hitelműveletek lebonyolításában is. 1910-ben főrendiházi tag lett és 1918-ban bárói rangot kapott. Az Ullmann családnak több tagjával találkozhatunk a magyar bankéletben. Közülük a legjelentősebb Ullmann Móric nagykereskedő és bankár volt. 1842-ben ő hozta létre a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot, majd 1846-ban a Rotschild bankház támogatásával biztosította a Pest-Vác közötti vasút megépítését. A szabadságharc idején Kossuth nemzeti bank híján Ullmann bankját szólította fel bankjegy kibocsátására. A műtárgy leírása Az album három részből áll. A táblák kívülről világos sertésbőrrel borítottak, préselt, sárgaréz véretekkel gazdagon díszítettek. A veretek zománc berakással készültek. Középen a tulajdonos nevének kezdőbetűi láthatók egy kb. 125 mm átmérőjű leveles mintázatú kör alakú díszítményben. A díszítmények a tábla síkjától mélyebben, bordó bársony alapon helyezkednek el. Az első táblát a középső, kör alakú díszítménnyel megegyező mintázatú díszítmény keretezi. A sárgaréz ornamentikák körül léniával készült mélynyomásos díszítést találunk. A hátsó tábla díszítése nem egyezik az első tábláéval, itt csak négy csúszógombot találunk , az első táblához hasonló díszítéssel. A hátsó táblán is megjelenik a vaknyomás. A hátsó tábla egésze bőr borítású, de a középső része a tábla síkjától alacsonyabban helyezkedik el. A táblákat a könyvkötő valószínűleg vastag lemezek összekasírozásával készítette. A felső rétegen a megfelelő helyeken ablakokat vágott, ezek széleit lesrégelte. A réz díszítmények felhelyezése a borítás után történt. A díszítményeken lévő kis fülekkel átfúrták a táblalemezeket, majd a belső oldalon széthajlították őket. A füleket nem mélyítették be a táblákba. A táblák belső oldalán moaré selyemmel borított tükörlapokat találunk. A selyemnek csak a beütéseit ragasztották a vékony kartonokhoz, majd az így beborított lapokat ragasztották a táblák belső oldalára. A ragasztáshoz enyvet használtak, de a tükröket nem a teljes felületükkel ragasztották a táblákhoz. A lengőlapok szintén moaré selyemmel borítottak. Az első és hátsó előzék borítása egy darab selyemből készült, így gerincnél félbehajtható. Az első lengőlapon két portré látható Ullmann Adolfról, amelyek Streliszky Sándor munkái. Nem meghatározható, hogy ezek 157
