Műtárgyvédelem 25., 1996 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Lencz Balázs: Egy XVIII. század végi balkáni pisztoly restaurálása
hiszen ezáltal el tudtam kerülni ezen érzékeny al kotórészek savas anyaggal történő érintkezését, és ebből következő károsodását. Ezután a vereteket a sav közömbösítésének érdekében puha szőr kefével, szódabikarbónás (nátrium-bikarbonát, NaHCO.t) péppel dörzsöltem át, mely kristályszem cséi által nemcsak mechanikusan tisztítja a felületet, hanem kémiailag is, hiszen lúgos hidrolízise után, a lerakodott zsíros, olajos szennyeződéseket el- szappanosítja, és így ezek a felületi porral, korommal együtt lemoshatókká válnak a fémről. Ezáltal a maradék szenynyeződéseket és az átalakult korróziós termékeket is sikerült eltávolítanom a felületről. Végül a vereteket alaposan leöblítettem. Azért, hogy az eredeti állapothoz hasonlóan fényessé váljanak, az alkatrészeket kis fordulatszámú, puha réz kracckefével felpolíroztam. Ezzel az eljárással sikerült lecsökkentenem a mattult, enyhén feldurvult és így megnövekedett felület nagyságát és ezáltal a korrózió kialakulásának lehetőségét. A polírozásnál felületaktív anyagot tartalmazó vizet csurgattam a tárgy felületére. Ezután újból öblítettem, majd meleg levegőn megszárítottam az ezüst részeket. A vas alkatrészek tisztítása A vas alkatrészeket a tisztítás megkezdése előtt acetonnal zsírtalanítottam. Az elsütő szerkezetet szétbontottam, hogy az egyes alkatrészeket a lehető legjobban megtisztíthassam, a repedésekben, mélyedésekben ne maradjanak korróziós termékek. Az elsütő szerkezet alkatrészeit, a sátorvasat, a csövet, valamint az egyéb szögeket, csavarokat egy igen kíméletes és hatékony módszerrel, helyi, mozgó anódos elektrolízissel tisztítottam. Mivel az elektrolit oldat pH-ja semleges, nem okozza az elsütő szerkezet rugóinak megedződését, és törékennyé válását. Az eljáráshoz tri-ammónium-citrát 10%-os, desztillált vizes oldatát használtam. A tárgyat egy EMG 18135 típusú egyenáramú táp- feszültség negatív pólusához, katódként kapcsoltam. Az anódra egy vascsipeszt kötöttem, melynek végére vattát csavartam. A vattát az oldatba mártottam, majd ezzel a felületet többször, lassú mozdulatokkal átsimítottam. Alá papírvattát tartottam, hogy a felesleges, le- csurgó oldat ne kerüljön rá más részekre is. Ezzel az eljárással sikerült a korróziós termékeket eltávolítanom a felületről. Ez egy külső áramforrásai működő elektrokémiai tisztítási módszer, melynek lényege, hogy a katódon hidrogén redukálódik. A keletkező atomos hidrogén a fémen levő oxidokat vagy színfémmé, vagy alacsonyabb oxidációs fokú vegyületekké redukálja. A felszabaduló molekuláris hidrogén a korróziós rétegek alá hatolva mechanikusan tisztítja a fémet. Az anódon ezzel egy időben negatív hidroxidionok oxidálódnak és oxigéngáz fejlődik. A folyamatot nagymértékben segíti, hogy az oldatban jelenlévő ammónium-citrát a korróziós termékek nagy részét képező vas(Ml)-hidroxiddal vas(III)-hidroxi-citrát komplexet képez2 (6.2 pH értéknél), és az így meglazított korróziós réteg könnyebben válik le a felületről. A tisztítás közben ügyelnem kellett arra, hogy a cső tausírozott díszítéseit kikerüljem, mivel a felszabaduló hidrogén hatására ezek kipereghettek volna a felületből. Az elektrolitikus tisztítás után acél kracckefés és fdckorongos polírozást alkalmaztam, hogy a felületet ismét fényessé tegyem. Végül az utolsó nyomok eltüntetésére, toluolos zsír- talanítás után - magas fordulatszámon - újból acél kracckefével simítottam át a felületet. A kracckefe használata során a pörgő kefét csak gyengéden nyomtam a felülethez, mert így a kefe anyaga csak elhanyagolhatóan kis mértékben rakódik fel a tárgyra. 133
