Műtárgyvédelem 25., 1996 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Lencz Balázs: Egy XVIII. század végi balkáni pisztoly restaurálása

EGY XVIII. SZÁZAD VÉGI BALKÁNI PISZTOLY RESTAURÁLÁSA Lencz Balázs Összefoglalás: Az alábbiakban a Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertárából származó XVI11. század II. leiében készült balkáni pisztoly restaurálását ismertetem. A hagyományos balkán díszítőelemekkel ellátott pisztoly restaurálása során a legnehezebb feladatot a faágyazat ezüstberakásainak pótlása, a töltővesszö és a töltővessző tartó gyűrűk valamint a markolatgomb rekonstrukciója jelentette. A török és balkáni pisztolyok a XVIII. században igen nagy számban kerültek Közép- és Kelet-Európa országaiba. A restaurált tárgy ugyan tipikus darabja az akkoriban szinte tucat terméknek számító pisztolyoknak, mégis - finom kidolgozása, jó minőségű anyagai miatt - kiemelkedik a többi közül. Öntött markolatgombja alapján a négykaréjos típusú pisztolyok­hoz tartozik. Mind fa, mind fém alkatrészein változatos, jellegzetes balkáni díszítő tech­nikákat alkalmaztak. A diófából készült, faragott növényi ornamentikájú ágyazatának igen tetszetős díszítőeleme a kb. 6,5 méter hosszú, 0,2 mm vastag drótból készült ezüstberakás. Színezüstből készült veretein - melyeket szinte teljesen kitöltenek a különféle sodrott ezüst­szálak és a bőrtűs filigrán — egy niellós rozettát, és három, szekrényes foglalatban ülő, csiszolt vörös koraik helyeztek el. Elsütőszerkezete francia-kovás típusú, melyet növényi or­namentikájú, vésett lakatlemez fed. Sima furatú, damaszkolt csövét rézzel és ezüsttel, sátor­vasát ezüsttel tausírozták. A cső faránál beütött mesterjegy látható. Töltővesszője egy belső vaspálcából áll, melyre világos és sötét szarugyürűket - közéjük illesztett lyukas sárgaréz korongokkal -, illetve hosszabb, átfúrt hengeres csontokat húztak fel. Töltővessző tartó gyűrűit ugyancsak ezüstszálakkal és bőrtűs filigránnal díszítették. A pisztoly állapotfelmérése Az ágyazat felülete poros, szennyezett. A faanyag több helyen erősen sötétedett. Mind a faragott, növényi mintájú felületek mélyedéseit; mind a karcolással kimélyített, hiányos ezüstberakás vékony vájatait, a pisztoly korabeli konzerválásához alkalmazott méhviasz szinte teljesen kitöltötte. A mintázatok alig látszódtak. A faágyazat a csőtorkolat alatti végén kb. 90 mm hosszú szakaszon kettérepedt. Két részén találhatók hiányok. (A markolatkupak rögzítését szolgáló terület alatt egy kis részen, és a csőtorkolat felőli része mentén.) Ez utóbbi a tárgy használat közbeni kopásának eredménye. A legjelentősebb az ezüstberakás hiánya volt. Az egészen vékony szálból összesen kb. 3000 mm hosszú szakasz hiányzott. Az ezüstveretek mélyedéseibe beült a méhviaszos konzerváló anyag. Ez a környezeti port megkötve még inkább szennyezte az ezüst részeket. Az ezüst felületeket vékony, fekete, nagy valószínűséggel ezüst-szulfíd réteg borítja. A mandula alakú rátétveret enyhén eldefor­málódott, hosszában kissé megcsavarodott. A markolatkupakhoz közelebb eső szekrényes foglalatából hiányzik a feltehetően korall díszítés. A kerek ezüstveret foglalatának korall dísze ugyancsak elveszett. Ezen rátétveretről a szegélyt alkotó bőrtűs filigránok egy darabja is eltűnt. A csőfarnyúlványt borító, ugyancsak bőrtűs és csavart drótos ezüstdíszítmények közül egy díszítő elem letört. A szegélydrótok szélei eldeformálódtak. A sátorlemez ép ál­lapotban volt, de egy 10 mm-es szakaszon megrepedt. Mindkét töltővesszőtartó gyűrű elveszett, egyedül a csőfarnyúlványhoz közelebb eső gyűrű csepp alakú előlemeze maradt meg, de ez is sérült volt, és kitörött része körül több vonalon hálózatosán megrepedt. A pisztoly markolatkupakja teljes egészében hiányzott. 129

Next

/
Oldalképek
Tartalom