Műtárgyvédelem 25., 1996 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Szőke Gábor: Egy XVII. századi török puska restaurálása
A tárgyat szétszerelve a vas alkatrészeken enyhe felületi korróziót figyeltem meg, mélyebb bemaródásoknak nyomát nem találtam. Az ezüst vereteken a tüziaranyozás elvékonyodott, kopott, színe elhalványult és az ezüst-szulfid sok helyen átütött rajta. A tárgy állapota restaurálás előtt 1. A tárgy állapota restaurálás előtt A fa ágyazaton sem túlzott kiszáradás, sem nedvesség feltűnő károsító hatása nem volt látható, rovarkárokat nem találtam, réteges szétválás vagy repedés nem volt benne. Az elsütőszerkezet alatt, a tusa nyakánál az ágyazat szinte teljes keresztmetszetében eltörött, a tusa viszonylag nagy súlya miatt megtartása nagyon gyenge volt. A törésnél a csontlemezek a fával együtt törtek, 1-2 mm-re eltávolodtak egymástól. Több berakás kihullott, illetve deformálódott. Néhány helyen töltött epoxigyantával ragasztották, javították az ágyazatot és a gyöngyház-, illetve a csontlemezeket. A tárgy középső részén három csontlemezt nem a saját helyére, illetve a túloldalon fordított helyzetben ragasztották be. Összesen 5 darab csontlemez hiányzott, 3 darab töredékeiben volt meg, 63 darab berakás, 17 darab kerámiakő, 1 darab ezüstláncfonat, 19 darab ezüstszeg hiányát számoltam össze. A gyöngyházlapok 9 helyen kihullottak vagy egyes darabjai kitörtek. A fegyvereken (keletieknél és nyugatiaknál egyaránt) gyakran előfordul, hogy akár a saját korukban, akár később egyes szerkezeti elemeiket újra cserélik, vagy másik fegyver darabjaival összepárosítják. Ilyennek ebben az esetben a tárgyat szétszerelve sem találtam nyomát. Mindent egybevéve a tárgy állagában az enyhe korrózió és a szennyeződések nem okoztak helyrehozhatatlan károsodást, a hiányok és sérülések rontottak a szépségén és egész megjelenésén. A tárgy tisztítása, konzerválása és restaurálása A csőről és az elsütőszerkezetről a korábbi konzerválóanyagok (cerezin, fegyverzsír) maradványait acetonnal, a korróziót mechanikusan finom vaskefével és filckoronggal távolítottam el. A tausírozott felületek tisztításánál csak filcet használtam. A fa részek néhol zsíros szennyeződését alkohollal, a csontlemezeket izopropil-alkohol- lal tisztítottam. A véretekről az ezüst-szulfidot elektrokémiai módszerrel, mozgóanódos eljárással, tri-ammónium-citrát oldattal távolítottam el. A kör alakú berakások készítéstechnikájáról leírást, adatot nem találtam. Ezért a kiegészítéshez az egyik meglazult és hiányos darabot a csontlemezből kiemelve megvizsgáltam. Valószínűnek tartom, hogy nem egyenként állították össze a mintázatukat, hanem hengeres rúdba befoglalva, majd keresztmetszetében felszeletelve készítették őket. Egy-egy korong vastagsága átlag 1 mm. Felépítésük a rekeszzománchoz hasonlítható, mert 0,1 mm vastagságú sárgaréz lemezcsíkok adják a kör befoglaló keretét és egyes daraboknál a belső mintázat elválasztó falait is. A körön belül lévő háromszögek (a már említett sárgarézből, 122
