Műtárgyvédelem 25., 1996 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Kissné Bendefy Márta - Kovács Petronella: Egy XVII. századi hordozható karosszék restaurálása

A háttámla alját és az ülést körben díszítő sallangok és leszorító bőrcsíkok pótlását és alátámasztását is elkészítettük. Itt húsoldalról vékonyítottuk az alátámasztó bőrt, az eredeti bőrökből ez esetben sem faragtunk le.

Ekkor következett a döntő lépés, a kárpitozás.17 A székről lebontott hevedereket és vásznat Mátéfy Györk restaurátorlx zsíralkoholszulfát vizes oldatával kitisztította, majd hasonló szövésű kendervásznat varrva rá, alátámasztotta. Ezeket pontosan a lebontás előtti elrendezésben szögeztük vissza. Párnázóanyagnak az ülésbe afrik, a karfába kárpitosvatta került. A felhúzás során igyekeztünk nagyon kevéssé feszíteni a bőröket, erre szerencsére nem is volt szükség, mivel tisztítás és ragasztás után mindig formára szárítottuk azokat.

Régi bőrkárpitok felrakásánál gyakran gondot okoz, hogy az eredeti az évek során összezsugorodik, megmerevedik, nem simul pontosan a lábakhoz, így ott a párnázóanyag kilátszik, idővel ki is bújhat. Az ilyen hézagokat a széleknél hátoldalról néhány pontban odaragasztott, megfelelőre színezett, naagyon vékony, hajlékony bőrrel takartuk el, amit kárpitozás után fogászati spatulával óvatosan visszatűrtünk. (7-8. kép)

A díszszögekből sok hiányzott, de tisztítás után amit lehetett, visszaszögeltünk. A hiányzó szögek helyére újakat vettünk, ezeket antikolással az eredetiekhez hasonlóvá tettük.19 A karfákra és az ülésre összesen mintegy 200 díszszög került. (9. kép)

Röviden összefoglalva, munkánk során azt tartottuk szem előtt, hogy a lehető legkevesebb beavatkozással stabil állapotba hozzuk a széket, lelassítva annak további károsodását. Ugyanakkor célunk volt az is, hogy az eredeti formát és díszítést is visszaállítsuk ott, ahol az még egyértelműen felismerhető volt. Ezért tártuk fel a fa festett díszítéseit, ezért egészítettük ki a hiányos sallangdíszeket, amikből valószínűleg pár év múlva már hírmondó sem maradt volna. A bőr repedéseit, barkahiányait azonban nem töltöttük fel, nem retusáltuk, mert úgy éreztük, ezek a kopások, repedések természetesek egy 300 éves tárgynál.

A fotókat Rosta József és Nyíri Gábor készítette.

JEGYZETEK

1. Scheinring József: XVII. századi karosszék történeti és technikatörténeti kutatása. Műtárgyvédelem 23. MNM, Budapest, 1994. 7—12.pp

2. Leltári száma: 1917/16.

3. A faanyag meghatározását dr. Babos Károly végezte.

4. A székről készült amatőr fotó dokumentációnkban megtekinthető.

5. Scheinring: i. m.

6. A vizsgálatot dr. Meszlényi Gábor végezte.

7. Morgós András: Festett felületek tisztításának fiziko-kémiai alapjai és használhatósága a restaurátori gyakorlatban. Múzeumi Műtárgyvédelem 17. KMI, Budapest, 1987. 281-313. pp/

8. PVC poli(vinil-klorid)

9. Múzeumi Restaurátor és Módszertani Központ.

10. A likker összetétele: 11 deszt. víz, 170 g pataolaj, 200 g szulfonált pataolaj, 15 g lanolin, 20 g cetilalkohol, 250 ml tercier-butilalkohol.

11. A bőr átlagos nedvességtartalma 8-10%, átlagos zsírtartalma a háttámlán 4,4%, a karfán 7,2% volt, pH-ja 4-6 között váltakozott. A vizsgálatok leírását lásd: Kissné Bendefy Márta: Bőr anyagtan restaurátoroknak. Budapest, 1990. 39^10. oldalán.

12. Víz, etilalkohol, izopropilalkohol, aceton, etilacetát, etilalkohol: víz 1:1, izopropilalko- hol: víz 1:1, aceton: víz 1:1.