Műtárgyvédelem 25., 1996 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Kissné Bendefy Márta - Kovács Petronella: Egy XVII. századi hordozható karosszék restaurálása
3. Az tilos és a bal karfa restaurálás előtt díszítő kettős sallangsor igen hiányos volt, még a műanyagból készített pótlások nagy része is hiányzott. A kárpit lebontására itt nem volt szükség, a megroggyant felső szegélyt Scheinring József likkeres tisztítás, puhítás után formára igazította.10 A bőrkárpit restaurálása Az ülés- és karfabőröket még Scheinring József bontotta le a székről, mivel a felmérés során nyilvánvalóvá vált, hogy csak így lehet megfelelő módon elvégezni restaurálásukat. Lebontás után több helyen megvizsgáltuk a bőrök pH-ját, nedvességtartalmát és zsírtartalmát.11 Mivel az értékek megfelelőek voltak, így elsősorban a tisztítás, a régi javítások eltávolítása, a gyenge részek megerősítése és a hiányok pótlása volt a feladatunk. Munkánkat azzal kezdtük, hogy átlátszó fóliára pontos rajzot készítettünk a lebontott bőrdarabokról, bejelölve a hiányokat, szakadásokat. A karfán a már említett müanyagos kiegészítések megmaradt darabjai szépen belesimultak ugyan az eredeti felületbe, sajnos azonban az elmúlt 20 év alatt túl merevvé váltak, ezért el kellett távolítani azokat is, csakúgy, mint az ülés húsoldalára felragasztott alátámasztó bőrt. (4-5. kép) A műanyag eltávolítása előtt próbát végeztünk különböző oldószerekkel és oldószer- keverékekkel.12 A cél az volt, hogy olyan oldószert találjunk, amelyik duzzasztja ugyan a műanyagot, de nem párolog el túl gyorsan, hogy legyen idő a felpuhult massza kíméletes lekaparására, ugyanakkor nem oldja olyan gyorsan, hogy bemossa azt a bőr belsejébe. A kipróbált anyagok közül az izopropilalkohol és víz 1:1 arányú keveréke bizonyult a legjobbnak. Az eltávolítást úgy végeztük, hogy a keverékkel megnedvesített vattával duz- zasztottuk a műanyagot, majd tompa élű szikével letoltuk a bőr felületéről. Ez a munka nagyon lassan haladt, mert egyszerre csak 2-3 cm-nyi felületen lehetett dolgozni. 105
