Műtárgyvédelem 24., 1995 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Restaurálás - Szentkirályi Miklós: Munkácsy Krisztus Pilátus előtt c. óriásképének restaurálása

A restaurátor csoport A Déri Múzeum igazgatója, Selmeczi László felkért, hogy szervezzem meg a monumentális, 417x636 cm-es festmény restaurálását, illetve az azt végző restaurátorcsoportot. A munka jellegét figyelembe véve a csoport három egységre tagolódott: a restaurálást ténylegesen végzők: Béres Erzsébet, Lente István és Szentkirályi Miklós festő-restaurátor művészek, a restaurálást segítők, a vizsgálatokat végzők: Vadnai Erika festő-restaurátor művész, Kriston László fizikus, egyetemi adjunktus, a munkafolyamatok dokumentálásával megbízottak: Szilágyi Sándor és Hasznos Zoltán, valamint ifj. Szilágyi Sándor konzervátor. A Déri Múzeum részéről Sz. Kürti Katalin áldozatos munkával és nagy szakértelemmel igazított el a művészettörténeti kérdésekben. A múzeum más munkatársai is szinte kivétel nélkül segítet­tek és bíztattak. Hathatósan segítséget kaptunk a Magyar Restaurátorkamarát képviselő két szakértőtől: Petheő Károly és Boromisza Péter festő-restaurátor művészektől. Közel két hónapos munkával elvégeztük a legszükségesebb konzerválásokat, folyama­tosan kiértékeltük a vizsgálati eredményeket, és előkészítettük a festményt egy teljeskörű restaurálásra, mely további 4 hónap megfeszített munkát igényelt. A vizsgálatok kiértékelése A kutatófeltárások, a megfigyelések és a rétegvizsgálatok ereedményeit kiértékeltük, értel­meztük, és ezek alapján lépésről lépésre meghatároztuk a beavatkozások módszerét és szük­séges mértékét. Mint minden restaurálásnál, itt is nagyon fontos kérdés volt, hogy mennyire ismerhetjük meg az eredeti állapotot. Hogy e kérdésre megnyugtató választ kapjunk, igyekeztünk meghatározni és elkülöníteni a természetes folyamatok, a rendeltetés és a későbbi beavatkozások okozta elváltoztatásokat. Például a bal szélen álló férfi kék köpe­nyéből vett minta keresztcsiszolatán jól látható a több rétegű lakk és a rétegek közötti lazúr is. A minta luminesszenciás vizsgálatánál legalább 5 eltérő lakkréteg kölünböztethető meg. Az alsó két lakkréteg felett egy vékony átfestés látható. Az eredeti réteg vastagsága 0,02-0,08 mm között váltakozik. A később felhordott rétegek vastagsága ezek többszöröse. De különféle vizsgálati módszerek mellett ugyanolyan fontosnak tartottuk az egykorú dokumentumok tanulmányozását. E két módszer nagyszerűen kiegészítette egymást, és magyarázatul szolgált bizonyos megfigyelésekre. Az első megfigyelések már jelezték az „aszfalt” jelenlétét, melyből későbbi rétegeken is bőven találtunk. Tehát egyértelműen restaurálások során is került a képre ebből a festékből. Tovább vizsgálva a festményt úgy ítéltük meg, hogy Munkácsy mértékletesen használta ezt az anyagot. Kortársa jegyezte fel, hogy palettáját kezébe véve gyakran mondta: „Sok bitümöt kentem szét ezen, de csak hadd szidják a bitűmömet, mi értettük egymást”7. Sokszor és sokan vitatták, kutatták az „aszfalt” rejtélyét. Ezért is különös tekintettel vol­tunk a hatalmas festmény tisztításánál, hogy lokalizáljuk a bitumennel festett részeket, tanulmányozzuk a rétegfelépítéseket. Nem utolsó sorban azt, hogy okoz vagy okozott-e elváltozásokat ez az anyag. Megfigyeléseink szerint valószínű, hogy igaz Munkácsy kijelen­tése, „mi értettük egymást”, ugyanis határozottan állíthatjuk, hogy a világos és a fehér színeknél mélytüzű barna aláfestést alkalmazott a művész. Ez az anyag nem vérzett át, nem ráncosította a felületet, más korábbi vizsgálatok eredményeihez hasonlóan.8 De ugyanígy szinte változatlan frissességgel és stabilitással fennmaradtak a barna drukkerek, árnyék­olások, melyek oly jellemzők e festményre, hogy valósággal meghatározzák szín és forma­világát. A rétegvizsgálatok szerint megállapítható, hogy Munkácsy az egyes felületeket több igen vékony rétegben alakította. Tehát öt-hat alkalommal tért rá ismét a felületre. Krisztus fehér ruhájából vett minta keresztcsiszolatán alul vékony sötétbarna réteg látható, majd egyre 39

Next

/
Oldalképek
Tartalom