Műtárgyvédelem 24., 1995 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Járó Márta: Fémfonalak készítéstechnikájának gyors meghatározása a textília tisztítása előtt
FÉMFONALAK KÉSZITÉSTECHNIKÁJÁNAK GYORS MEGHATÁROZÁSA A TEXTÍLIA TISZTÍTÁSA ELŐTT Járó Márta Összefoglalás: A fémfonallal díszített textíliák konzerválása, elsősorban tisztítása speciális problémát jelent a textilrestaurátorok számára. A fémfonalak készítéstechnikájának ismerete elengedhetetlenül fontos a megfelelő tisztítási módszer kiválasztásához. Viszonylag egyszerűen kivitelezhető morfológiai és anyagvizsgálatokkal elegendő információt nyerhetünk a fémfonalakkal kapcsolatosan. Vizsgálható, hogy tömör fémből vagy fémmel borított szerves anyagból készült-e a fonal, használtak-e bélfonalat, és ha igen mit, milyen állapotban van a fém, mi a szerves hordozó. Az esetek többségében megállapítható, hogy milyen fémről van szó és van-e rajta nemesebb fémből bevonat. A cikkben ismertetett vizsgálatokat mikroszkóp és néhány nedvesanalitikai teszt segítségével lehet elvégezni. A fémfonalakról pontosabb készítéstechnikai adatokat azonban, pl. hogy milyen vastag az aranyozás az ezüstön, hogyan történt a rézdrót sárgarézzel való borítása, mivel és milyen mértékben ötvözték az ezüstöt, a rezet stb., csak műszeres analitikai vizsgálatokkal nyerhetünk. A fémfonalak rendkívül vékony, sokszor többrétegű szalagból (két vagy több fém egymásra rétegezve, szerves anyag fémmel borítva) vagy drótból készültek. A szalagot vagy drótot gyakran állati vagy növényi eredetű rost, az ún. bélfonal (selyem, len, gyapjú stb.) köré tekerték, hogy könnyebben kezelhető, hengeres fonalat nyerjenek. A fémfonallal szőttek, hímeztek vagy egyéb díszítményeket, pl. rojtot, csipkét készítettek belőle. A fémfonallal díszített textíliák konzerválása, elsősorban tisztítása speciális problémát jelent a textilrestaurátorok számára. A tisztítás célja lehet a fém eredeti esztétikai megjelenésének pl. a megfeketedett ezüst eredeti színének, csillogásának visszaállítása, illetve esetenként a fém teljes pusztulásának, pl. a réz korróziós termékké való átalakulásának megakadályozása, lelassítása. A fémből készült műtárgyak kezelésénél bevált mechanikai tisztítási módszerek, pl. a polírozóporok alkalmazása éppúgy, mint a felületi szennyeződések, illetve korróziós termékek kémiai úton történő eltávolítása különböző oldatokkal, pasztákkal sok esetben nem csak a fémfonal készítéséhez alkalmazott szalagokat vagy drótokat károsítja, hanem a bélfonalat, az esetenként fémhordozóként alkalmazott papírt, bőrt vagy állati hártyát, illetve magát a textíliát is. Ezért a fémfonalak, pontosabban a fémfonalas textíliák tisztítását, bárminemű kezelését meg kell hogy előzze a textília anyagainak (fonalak, színezékek) vizsgálata mellett a fémfonalak morfológiájának (alakja) és anyagainak meghatározása. A morfológiai elemzések és anyagvizsgálatok a legtöbb esetben egyszerűen elvégezhetők, ha csak a tisztítás módjának megválasztásához szükséges információkra van szükségünk, pl. hogy réteges szerkezetű-e a drót vagy a szalag, mi az alapanyag, használtak-e bélfonalat stb. Pontosabb készítéstechnikai adatokat azonban, pl. hogy milyen vastag az aranyozás az ezüstön, hogyan történt a rézdrót sárgarézzel való borítása, mivel és milyen mértékben ötvözték az ezüstöt, a rezet stb., csak műszeres analitikai vizsgálatokkal nyerhetünk. Az alábbiakban a fémfonalak morfológia és anyag alapján történő csoportosításával, a felhasznált fémek korróziójával és az ezen ismeretek birtokában elvégezhető, gyors, egyszerű vizsgálati módszerekkel foglalkozunk. 91
