Műtárgyvédelem 24., 1995 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Restaurálás - Beöthyné Kozocsa Ildikó: Két XIII. századi pergamenoklevél restaurálása: esettanulmány

károsodott, szakadozott és lyukacsos pergament csak kasírozással, vagy az említett szitára való rögzítéssel tudták megmenteni. A hátoldalra vagy mindkét felületre felvitt megtámasztó anyag csökkentette az olvashatóságot és/vagy megváltoztatta a felület eredeti jellegét és még vastagabbá is tette a dokumentumot. A pergamenöntéssel mindezek a hátrá- nyok elkerülhetők.

A penészgombák sötétes foltokat okoztak az okleveleken, különösen a C5 jelzetű darabon. A pergamenpép színe, amelyet az oklevelek alapszínéhez tettem hasonlóvá a készítéskor, nem mindenütt egyezett a felület tónusával. Esztétikai szempontból előnyösnek látszott a szükséges helyeken retusálást végezni. A retusálás a már csaknem megszáradt öntött felületen történt etilalkohol, desztillált víz-, kávé-, teakivonat és nagyon kevés anilinfesték keverékével. Ezután a kiegészített részek színe sem a rectón sem a versón nem volt többé zavaró, tónusa belesimult az oklevelek eredeti színfoltjaiba.

A C5 jelzetű, kissé gyenge megtartású pergament a retusálás után erősítés céljából 2%-os Klucel M (hidroxipropil-cellulóz) izopropil-alkoholos oldatával ecseteltem át. Az ehhez az oklevélhez tartozó - már restaurált - viaszpecsétet savmentes kartonból készült védődobozban helyeztem el. Mindkét oklevél számára savmentes papírból palliumot készítettem.

3. Az oklevél öntés és retusálás után The document after casting and retouching

IRODALOMJEGYZÉK

1. Beöthyné KozüCSA Ildikó-SiPOS-RichteR TeréZ-Szlabey Györgyi: Parchment Codex Restoration Using Parchment and Cellulose Fibre Pulp. Restaurator 1990. 11.

95-109.

2. BEÖTHYNÉ KOZOCSA Ildikó: Középkori pergamen kéziratok konzerválási eljárásainak kutatása és fejlesztése. Az Orsz. Széchényi Könyvtár Füzetei 3. 1992.

79