Műtárgyvédelem 24., 1995 (Magyar Nemzeti Múzeum)
In memoriam Báthy Géza, 1934-1995 [nekrológ]
IN MEMÓRIÁM BÁTHY GÉZA (1934-1995) 1995. december 29-én a Magyar Nemzeti Múzeum Restaurátor Osztályának nyugalmazott vezetője, főrestaurátor 61. életévében eltávozott sorainkból. A hírt megdöbbenéssel vettük tudomásul. Távozása annál is fájdalmasabb volt, mivel még a Karácsony előtti hangulatban együtt ülve beszélgettünk a jövőről, tervezte Kapisztrán Szent János kelyhéről egy másolat készítését. Sajnos, nem adatott meg számára, hogy ezt a személyére szabott, speciális szakmai tudást igénylő, elimerést érdemlő munkáját befejezze. Tanulmányait 1953-56 között a Budapesti, majd a Szegedi Pedagógiai Főiskolán végezte, itt rajz és biológia tanári kitüntetéses oklevelet szerzett. 1964-66 között elvégezte a Szegedi Tanárképző Főiskola kémia szakát, majd 1970- ben a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetemen kémia tanári diplomát szerzett. 1957-ben került a Magyar Nemzeti Múzeumba, ahol haláláig dolgozott. Itt elődje, Baky Győző segítette a restaurátori ismeretek elsajátításában. A galvanoplasztikában Szvetnik Joachim, az Iparművészeti Múzeum restaurátora volt a mestere.Csupán egy évet töltött (1964-65) más munkahelyen, a Központi Muzeológiai és Technológiai Csoportnál (KMTCs), ahol tudását Némethy Endre, Schlager Károlyné, Takács Vilmos, Szalay Zoltán és Szabó Zoltán segítségével tökéletesítette. Ebben az időben féléves lengyelországi tanulmányúton vett részt. Az itt látottak mély benyomást gyakoroltak rá, tapasztalatait megpróbálta átadni, illetve alkalmazni a magyar restaurálásban. A Magyar Nemzeti Múzeum Restaurátor Osztályának vezetője volt 1977-1994 között. Kollégánk az elmúlt majdnem négy évtizedes restaurátori munkássága alatt sok kiemelkedő restaurálást végzett, vagy irányított. Ezek közül csak néhányat kiemelve meg kell említenünk a pécsi római kori ásatások üvegtárgyait, a törteli hun üstöt, a szabadbattyáni római ólomüstöt, a herpályi neolitikus kemence rekonstrukcióját, a nagyharsányi római mozaikot, vagy a kijevi „magyar” kardot. Több jelentős kőmásolat is elkészült ezen időszak alatt, így pl. a Szt. István-szarkofág alsó része, a tihanyi II. Endre-kereszt, a Flórián téri kiállítás kőmásolatai, a Parlament országcímer rekonstrukciója, valamint Dobó István dobó- ruszkai sírkövének másolata. Nem csak a restaurálás gyakorlati területén alkotott maradandót, hanem az elmélet területén is. Számos publikációja közül kiemelhetjük a vaskorróziót gátló bevonatokról, az in situ felvételekről, a kiegészítésekről, izoláló bevonatokról, a szabadtéri szobrok védelmének kérdéseiről, a mozaikrestaurálás nehézségeiről, megoldásairól és számos, különböző műtárgy restaurálásánál alkalmazott eljárásokról írott műveit. Aktívan részt vett a restaurátorok képzésében is. Az óraadás mellett nagy gondot fordított arra , hogy az általa leadott anyag jegyzet formájában is a hallgatók kezébe kerüljön. 7