Műtárgyvédelem 24., 1995 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Restaurálás - Nagy István: Egy XIX. század eleji keleti puska restaurálása

EGY XIX. SZÁZAD ELEJI KELETI PUSKA RESTAURÁLÁSA Nagy István Összefoglalás: A keleti puska 1952-től a Csíki Székely Múzeum tulajdonában van. Nagyon rossz állapotban került restaurálásra, amely nagy részben egy előző javításnak köszönhető. Tárolási körülményei sem voltak megfelelőek. Többek között a cső hiányos, megrepedezett, 151 db gyöngyház-berakás, 8 db ónlemez, 216 db ébenfa csap, ezüstlemez, töltővesszö, és számtalan rézszeg hiányzott belőle. A hiányzó berakásokat csontenyvből, gipszből és homokból készült keverékkel töltötték ki, a teljes faanyagot csontenywel kenték be. A restaurátor végigmegy sorban a fa és fémrészeken, és részletesen ismerteti a restaurálás folya­matát. A tárgy adatainak leírása A keleti puska a XIX. század elejéről való. Eredetére és tulajdonosára vonatkozó ada­tokat nem ismerünk. 1952-től a Csíki Székely Múzeum tulajdonában van. A leltár­könyvben 80-as számmal vadászpuskaként szerepel.- hossza: 1444 mm,- csőhossz: 1095 mm,- csőfarnyúlvány: 55 mm,- űrméret: 15 mm. Francia kovás szerkezeti rendszerrel rendelkezik, mely korábbi zártípusok legelőnyö­sebb tulajdonságait foglalja magába: egy darabból álló tűzcsiholó acél és frizzen (lőpor­serpenyő fedél), meg a frizzenrugó, melyek a lakatlemez külső felén találhatóak a ka­kassal, míg a főrugó, kengyel, billenőcsukló, elcsattanó csap és rugója a lakatlemez bel­ső felén a lőfegyver oldalába süllyesztve helyezkednek el. Katonai területen ez lett a gyújtózár utódja. Kevés változtatással ezt a típust kb. 1830-ig használták. A lakatszerke­zetet maratással díszítették.1 Jelen esetben a lakatszerkezet feületén indák, levelek, madarak, a lakatlemezen a „LONDON WAPANTED” felirat olvasható. A puska sátor­vasát kovácsolással vasból készítették, lakatosmunkával alakították, felülete sima, dísz­telen. A puskacső sima furatú, külvilága a nyílás felőli részén hengeres, majd kónuszosán folytatódik. A lőporkamrai részén elcsúcsosodó, damaszkolt2, ezüsttel tausírozott3 (in­dák, levelek, pontocskák). A cső célgömbbel és rövidvágású irányzékkal van ellátva. A csőfarnyúlvány is tausírozott díszítésű, az említett minták mellett 1812 felirat (valószí­nűleg évszám - NI.) látható. Végén furat található. Ezen keresztül rögzíthető - csavar­ral - a cső a tushoz. A fegyvernek mesterjegye, amit általában a csövön jeleznek, nincs. A diófából készült tusát és a faágyazatot két részből készítették, a tus nyakánál össze­illesztették, ragasztották és két csappal biztosították. Mindezt berakott gyöngyházla­pocskák, ónlemezek, ébenfacsapok valamint a közéjük vert rézszegek - ékeléssel is rögzítik a lapocskákat - díszítik. A tus gerincén vésett ezüstcsík van, alsó részén inda­motívumokkal domborított, cizellált, kovácsoltvas szegekkel rögzített ezüstsáv találha­tó.4 A csőrögzítő bilincsek és a puskavessző-tartó is ezüstből, ezzel az eljárással készült. 63

Next

/
Oldalképek
Tartalom