Műtárgyvédelem 24., 1995 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Nemcsics Imre: Valenciai festő Férfiképmás macskával c. 1569-ben készült táblaképének restaurálása
VALENCIAI FESTŐ FÉRFIKÉPMÁS MACSKÁVAL c., 1569-BEN KÉSZÜLT TÁBLAKÉPÉNEK RESTAURÁLÁSA Nemcsics Imre Összefoglalás: A budapesti Szépművészeti Múzeum spanyol képgyűjteményének egyik jelentős darabja a valenciai festő által 1569-ben festett férfiképmás. Az írás röviden ismerteti a műtárgy restaurálás előtti állapotát, a vizsgálatok eredményeit, valamint a helyreállítás módját, amelynek során feltárultak a mű addig rejtett értékei. A Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának 1218-as leltári számú képét (méretei: 103x82,5x2,8 cm) korábban nemigen láthatta a nagyközönség. (1. kép) Pedig jelentős műről van szó. Bár az ábrázolt kiléte ismeretlen, bizonyosan nem a királyi udvarból való. Ezért a kép igazi ritkaságnak számít a kor spanyol festészetében. Különleges az ábrázolás módja is. A velünk szembenéző, szakállas férfi karosszékben ül, ölében macskával, amely egy karpereccel játszik. Míg jobb kezével a macskát simogatja, baljában papírszeletet tart a következő spanyol nyelvű felirattal: “Ay que no ay plazer sin ay 1569”. Magyarul: „Nincsen öröm üröm nélkül”.1 Fején különös formájú kalapot visel domobormívű arany kalapdísszel, amely ugyancsak egy felénk tekintő férfialakot ábrázol. Ez baljával egy hatküllős, nagy kereket egyensúlyoz a hátán, míg jobbját egy földgömbön nyugtatja. ( 2. kép) Feltehető, hogy a kalapdíszen látható ábrázolás valamilyen célzást tartalmaz viselőjének kilétére, esetleg foglalkozására. Felmerülhet a kérdés: ha egy ilyen érdekes és jelentősnek mondható műről van szó, vajon miért nem volt kiállítva eddig? Talán azért, mert noha a mű eredetisége nem volt kétséges, úgy tűnt, hogy kvalitása nem éri el az állandó kiállítás átlagszínvonalát. Azt sem lehetett egyértelműen eldönteni, hogy olasz-e vagy spanyol, így nem illett bele az országok szerint rendezett kiállításba .2 Dr. Nyerges Éva művészettörténész, a spanyol képgyűjtemény új, kibővített állandó kiállításának rendezője sejtette meg a műben rejlő értékeket, és kezdeményezte a táblakép vizsgálatát, majd restaurálását. Restaurálás előtti állapot A hordozó négy darab függőleges szálirányú hársfadeszkából összeragasztott fatábla. A ragasztások jól tartanak. Készítésekor két darab ékhevederrel erősítették, ennek ellenére íveseden. A felső, balról beütött heveder kiugrott a helyéről, csak a két végén kapaszkodott a táblába, az alsó pedig, amelyet jobbról ütöttek be eltört, és úgy követte a tábla görbületét. A hátoldal igen poros, szennyezett. Két régi gyüjtőpecsét is található rajta. Farepedések: a bütük felől kiinduló 5-10 cm-es száradási repedések, valamint a facsomók körüli repedések. (3. kép) Az alapozás vastag, fehér, enyves bolognai kréta. A széleken látható lecsurgások bizonyítják, hogy a festményt nem csonkították meg, és nem volt egybeépített díszkerete. Enyhén repedezett. Apró, réteges kipergések találhatók az alsó képnegyedben, feltehetően korábbi nedvesedés következtében. Ezt igazolják a hátoldalon, alul látható vízfoltok. Egyébként az alapozás jól tart. Nagyobb, mechanikai eredetű sérülések főként a szélek mentén, alul, baloldalt fedezhetők fel. A száradási farepedések természetesen az alapozás és festékrétegben is jelentkeznek. A festékréteg igen kopott, hiányos, különösen a kép alsó részén. 47
