Műtárgyvédelem 24., 1995 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Restaurálás - Szentkirályi Miklós: Munkácsy Krisztus Pilátus előtt c. óriásképének restaurálása

réteget, annak érdekében, hogy az 1907-es tűzvészt követő állapotot megismerjük, mert ez áll legközelebb az eredeti Munkácsy képhez, bármilyen kopott, sérült is az. Másrészt ezen ál­lapot szigorú dokumentálását követően meghatároztuk, hogy mely részletek maradhatnak fenn változatlan állapotban, tehát csak konzerválva, és mely részleteknél szükséges a kisebb- nagyobb retusálás, illetve az elpusztult részek rekonstrukciója. A hordozó megerősítése, a húzószélek konzerválása, a hatalmas méretű vászon moz­gatása, biztonságos és kíméletes újrafeszítése és a Déri Múzeumban történő végleges elhe­lyezése komoly előtanulmányt és tervezést igényelt. Itt a bizotnság és minőség mellett arra helyeztük a hangsúlyt, hogy e műveletek a legkisebb kockázat nélkül többször megismétel- hetők legyenek. A restaurálás menete A szakadások és deformálódások megerősítését új vászon felragasztásával végeztük, konzerváló anyagként a Beva 371-et alkalmaztuk. A korábbi szélkiegészítések rongyosodott vásznát Planatollal, illetve Beva 371-gyel erősítettük meg. Az 1938 as szélmegerősítés következtében keletkezett zsugorodásokat az első újrafeszítéskor részben korrigálni tudtuk. A képszélek újbóli megerősítését, a „Strip Lining”-et új, Beva 371-gyel impregnált vászon­csíkkal készítettük, melybe 5 cm-ként fűzőszemet erősítettünk. E helyeken történt a fel­feszítés rögzítése 3x35 mm-es gyorsépítő facsavarral, a Golgotánál már bevált módszer sze­rint12. A vakkeretet tisztítottuk, fertőtlenítettük,13 a sarkokat átalakítottuk úgy, hogy ékágyakat képeztünk ki az új villás ékekhez. A vászon felfeszítése és ékelése után rögzítővasalás került a csomópontokra. A vastag, többrétegű lakk, a belefestések és átfestések eltávolítását vegyszeres úton végeztük, oldószertesztek útján megválsztott anyagokkal14. A tisztítást követően a vártnál jobb állapot tárult elénk: kb. 60%-a kis kopácsolásoktól eltekintve kitűnő megtartású, 30%-a igen megkoptatott felület, 10%-a szinte teljesen elpusztult. Teljes tisztítás után került a fest­ményre az első védőréteg, amelynek száradását követően fesztítettük fel először a vásznat a vakkeretre. A folytonossági hiányok tömítése, a faktúrák kialakítása, az elvált felületek ismételt átvizsgálása, rögzítése és a retuslakk felhordása után kezdtük el az esztétikai helyreállítást. A retus módszerének megválasztása minden esetben az adott terület rongáltsági foka, il­letve értelmezhetősége szerint történt. A hiányok kezelésénél tartózkodó magatartást tanúsítottunk, melynek lényege, hogy állandóan fejlesztettük a képet, közelítve a hiányos­ságokat a fennmaradt eredetihez. Helyenként kizárólag semleges tónusú megkülönböztetett retust vittünk fel, és értelemszerűen beilleszkedő retusálási is. Indokolt esetben, tehát a kom­pozíció értelmezhetősége szempontjából jelentős hiányoknál utánzóretust, illetve rekonst­rukciót alkalmaztunk. Kapcsolat a közönséggel A művészettörténeti és természettudományos szempontok érvényesítése, a beavatkozások megtervezése és a végrehajtás következménye, a hitelesség megőrzésének igénye olyan felelősséget rótt a restaurátor csoportunkra, amit egyedül nem vállalhattunk. Ezért munkánkat nyíltan végeztük, egész folyamatában restaurátor szakértők és muzeológusok közreműködését igényelve és elfogadva. De ugyanígy rendszeresen ismertettük a munka me­netét a Déri Múzeum igazgatójával, Debrecen város és Hajdú Bihar Megye önkor­42

Next

/
Oldalképek
Tartalom