Műtárgyvédelem 24., 1995 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Szentkirályi Miklós: Munkácsy Krisztus Pilátus előtt c. óriásképének restaurálása
„(Február 24., reggel 9 óra 45 perc.) Helyszín: a New York-i Sotheby’s mükereskedőház (alapítva 1744-ben). A tömeg (meglehetősen felbundázva, felékszerezve, felaranymandzset- tagombozva) sorban áll egy asztalnál, és a sor igen lassan haladt. Finom, diszkrét, fiatal nők vallatták egyenként a licitálni szándékozókat. Elkérhetném a jogosítványát? Tudna adni két nagyobb hitelkártyát? American Express, Visa, Master Card, Diners Club, ahogy óhajtja. Vásárolt műkincset a múlt esztendőben? Vett-e már műtárgyat a Sotheby’s árverésén?... És egyszer csak ott van a két kép. A két Munkácsy. Az árverési terem falát takarták. Óriási, 28-30 négyzetméteres, garzonlakás alapterületű festmények. Ugyanazok, mint amiket a Nemzeti Galériában őriznek, és mégis mások, nagyobbak, teljesebbek, véglegesebbek. Két kép: Krisztus Pilátus előtt. Tekintettel a kép nagy méretére, új tulajdonosa három napot kap az elszállításra, mondja a kalapácsos. A terembe jön egy pálcás ember és mutatja a festményt. A fejek jobbra fordulnak. Nézik a Pilátust. A kikiálltási ár 15 ezer dollár... A kalapács 60 ezer dollárnál üt le, a teremben már senki sem akar továbbmenni, egy telefonon licitálóé a festmény... A Golgota kikiáltási ára is 15 ezer. A licit rövidebb, 47 500 dollárért a 204 es tárcsát mutató férfi tulajdona lesz...” Három év múlva a Golgotát tulajdonosa Magyarországon helyezi letétbe, restaurálása után először a Magyar Nemzeti Múzeumban mutatják be, majd az Ecce Homo mellé állítják ki 1993 augusztusában4. 1995 februárjában a Krisztus Pilátus előtt is megérkezik Debrecenbe5. A festmény állapota A képet gondosan csomagolták, és hogy a festékréteg feltekerés miatt ne sérüljön, felületét gézzel ragasztották le. A ragasztóanyag vízzel könnyen leoldható volt, azonban komoly problémát jelentett, hogy a nedves közeg hatására a lakkréteg „beütött”, kékfátyolosodott, és a számtalan mikro- és makrorepedés miatt opálosodott. Ez a jelenség lakkréteg regenerálással megszüntethető volt, mely eljárást a tisztítás feltárás előtt a kép teljes felületén elvégeztük. A kép felülete épnek tűnt, mely az erősen elsárgult, igen vastag lakkrétegnek köszönhető. Lumineszenciás és infravizsgálat eredménye már nem ilyen ép felületet rögzített: a kutatófeltárások is igazolták, hogy a Golgotához hasonlóan a többrendbeli szállítást, fel- és letekerést, a tűzvész következményeit és a nem mindig sikeres restaurálási próbálkozásokat megsínylette. A kutatófeltárások adatai szerint felülete erősen szennyeződött, repedezett, színei „bedöglöttek” mely zavaró jelenségeket az egyre gyakrabban alkalmazott lakkbevonatokkal igyekeztek mérsékelni. Ezek a lakkrétegek egyenetlenül borítják a festményt, a világos részeknél kevesebb, míg a sötét tónusoknál olyan vastag réteget alkotnak, hogy vörösbama szűrőként működnek, erősen torzítva az eredeti színeket. Tovább vizsgálva a festményt, megállapítottuk, hogy az első nagy restaurálás, a megcsonkított szélek kiegészítése és a dublírozás a Golgotával egy időben készülhetett. Erre utalnak az azonos anyagok és eljárások. Ezt azért tartjuk fontosnak megemlíteni, mert a Golgota esetében ismertté vált, 40x40 cm-es, felületébe nyomódott négyzetháló itt is határozottan megjelent olyannyira, hogy a képet borító gézen is átsejlik, ugyanígy a számtalan hasadás és hiány javításainak nyoma. A sérült, retusált, illetve átfestett részeknél a gézen átvéreznek az alsó színek, mely nyomok arra utalnak, hogy anilinfestéket alkalmaztak. Ezek szerint számolnunk kellett a korábban alkalmazott radikális tisztítási kísérlet következéményeivel, illetve nagy részének átfestésével. 37
