Műtárgyvédelem 24., 1995 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Seres László: A szigetvári Dorffmeister-kupolafreskó restaurálása
Elszórtan beázási nyomokat is találtunk, mely inkább az oldalfalakon jelentkezett több négyzetméternyi vakolat elpusztulását okozva. Hozzájárult a páratartalom feldúsúlásához és a jelentős hőmérséklet-ingadozáshoz a dzsámi rekonstrukciós munkája is, mely közel 20 éven keresztül folyt a templom területén. Ezeken a külső tényezőkön kívül a kupola építészeti sajátossága, mely semmiféle szellőzést nem biztosított a kupoladobban, szintén hozzájárult a táskásodáshoz, hiszen a levegő nem cserélődhetett, egy légbuborék alakult ki, melynek páratartalma a vakolatba szívódott fel. Összegzésül elmondható, hogy a megerősített, konzervált vékony réteg a vakolat felületén akadályozta a pára szabad kiáramlását, és ez a freskó felszínének táskásodásához vezetett. Hasonló okra vezethető vissza a korábbi tömítések körül tapasztalt leveles elválás is a vakolat felületén. A kifogástalan minőségben elkészített tömítések anyaga erősebb, kevésbé lélegző volt a vakolat anyagánál és ezért a nedvesség a tömítések széle felé húzódott, ott párolgott el a károsodást okozva. Feladatunk a konzerválás során tehát többrétű volt: A kupola szigetelésének biztosítása a hőhíd kialakulása ellen, a kupoladob szellőzésének megoldása, a táskásodások és elválások rögzítése, a tömítések kicserélése, a freskó vakolata meggyengült kötésének megerősítése. A kupola szigetelésére anyagi fedezet hiányában nem került sor. A kupoladob szellőzését 3 db 2,5 cm átmérőjű szellőzőcsatorna kialakításával pldottuk meg, melyek a kupola felső részén, kevésbé exponált részen helyezkednek el. Jelenleg a templom klimatikus viszonyai rendezettek, így remélhetőleg ez a minimális szellőzés a továbbiakban elégséges lesz. A hólyagok rögzítése Tylose (metilcellulóz) és kevés Plextol (akrilát diszperzió) oldatával történt. A hólyagokat először Tylosevel, Novotex pelenkabetéttel ragasztottuk le, majd az oldattal injektáltuk. Az átnedvesedett, megpuhult hólyagokat kézzel visszanyomtuk, rögzítettük. Ezzel a viszonylag egyszerű módszerrel jó eredményt értünk el, csaknem roncsolásmen- tesen tudtuk a táskásodást megszüntetni. A régi tömítések eltávolítása és az új, kevésbé kemény, a vakolat anyagához jobban alkalmazkodó tömítések elkészítése után került sor a freskó vakolatának megerősítésére, konzerválására. Ehhez Wacker Steinfestiger OH márkanevű színtelen szerves oldószeres kovasavésztert használtunk, mellyel 0,5-1 cm mélységben itattuk át a vakolatot. A két hét kötési idő után észrevehetően javult a vakolat minősége, és nem utolsó sorban a retusáláshoz is kiválóan alkalmas felületet nyertünk. A helyreállítás megkezdésekor a freskó felületén néhol gyenge sókivirágzást tapasztaltunk. 5 helyről vettünk mintát, melyekben a röntgendiffrakciós vizsgálati módszer gipszet állapított meg. A megfelelő klíma megteremtésével a sókivirágzás, a gipsz további kioldódása a vakolatból reméljük megszűnik majd. A freskó vakolatának konzerválása volt munkánk legegzaktabb része, melynél tudtuk a károsodást előidéző okokat és ezért a problémák megoldása is könnyebb, egyértelműbb volt. A tisztítás - melyet a vakolat végső konzerválása előtt végeztünk el - már több nehézséget okozott. Itt meg kell említenünk, hogy a freskót ebben a században három alkalommal restaurálták, javították. 1907-ben, 1930-ban és 1972-73-ban végeztek komolyabb helyre- állítási munkát. Nehézséget nem a retusok, átfestések eltávolítása jelentette, hanem az, hogy a korábbi konzerválás a szennyeződést és a freskóréteget egyaránt átitatta. A porló pigmentek és a rárakódott por egy tömeggé vált, szétválasztásuk szinte lehetetlen volt. Ezt a munkát csak nagyon óvatosan, lépésről lépésre, a felület állandó megerősítése mellett tudtuk elvégezni. A konzerválóanyag puhításához denaturált szeszt használtunk, majd Tyloseval 17
