Műtárgyvédelem 24., 1995 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálástörténet - T. Bruder Katalin: Restaurálás - újrarestaurálás
RESTAURÁLÁS - ÚJRARESTAURÁLÁS T. Bruder Katalin Összefoglalás: A szerzőnek a Magyar Nemzeti Múzeum Restaurátor Osztályán eltöltött évei során számos, régen restaurált tárgy újrarestaurálása volt a feladata. Fontosnak tartja annak bemutatását, hogy a restaurálás során megszerezhetjük azokat a restaurálási, konzerválási, vagy restaurálástörténeti információkat, amelyeket a dokumentációk hiányában elveszettnek hittünk. Megfigyelhető a régi tisztító-konzerválő és kiegészítő anyagok természetes öregedése raktári vagy kiállítási körülmények között. Előfordul, hogy már-már régen a múzeum raktárában lévő tárgy funkcióját lehet az újabb restaurálás és természettudományos vizsgálat során meghatározni. Mindezekre hoz érdekes példákat a szerző. Bizonyára sokan tudják, hogy nekem, szerencsémre, vagy balszerencsémre hosszú évek óta igen sok, régen restaurált tárgy újrarestaurálása volt a feladatom. Ezzel nem állok egyedül, hiszen minden régi alapítású múzeumban szinte az első tárgyak bekerülésekor megkezdődött azoknak ha nem is a mai értelemben vett restaurálása, de a letisztogatá- sa, helyreállítása. Ezek a restaurálási kezdemények - valljuk be - néha elég nagy gondot okoznak. De tudjuk-e, hogy a mi utódaink mit fognak érezni, amikor a mi általunk kezelt tárgyakat restaurálják újra? A tárgyak viharos és gyakran rejtélyes múltja csak az egyik oka annak, hogy a restaurátorok sokkal jobban kedvelik a még érintetlen műtárgyakat, az új ásatási anyagokat. A másik ok - úgy vélem - az, hogy míg a kezeletlen anyag rengeteg új információt adhat, a természettudományos vizsgálatok meglepő és gyakran szinte szenzációs eredményeket hozhatnak, s ami szintén nem elhanyagolható szempont, maga a restaurálási munka általában igen látványos eredményt mutat. A régen, megfelelő feltételek híján restaurált tárgyakat - és itt gondolok a restaurátor-szakma technikai és emberi feltételeire egyaránt - mai szemmel megítélve, annyi egyáltalán nem dokumentált beavatkozás érte, hogy sem esztétikailag, de főként mint információhordozók, nem említhetőek egy lapon sem a friss anyaggal. Tulajdonképpen, amikor néhány hónapja eldöntöttem, hogy itt az úrjarestaurálásról fogok írni, egy-két, nem régen helyreállított konkrét darab munkamenetének ismertetésére gondoltam. Miközben átgondoltam, hogy vajon mely tárgyak tarthatnak igényt a kollégák érdeklődésére, jutott eszembe, hogy talán nem is az egyes tárgyakon történt munkálatok pontos leírásai a legérdekesebbek, hanem az, hogy a mi számunkra, a mi feltételeink mellett milyen lehetőségek adódtak mégis, új régészeti, történeti, anyagismereti, meghatározási információk felmutatására, régi restaurálások esetén. Fontosnak hiszem annak bemutatását is, hogy a régen restaurált műtárgyaink újrarestaurálása során megszerezhetjük azokat a restaurálási, konzerválási, vagy éppen restaurálástörténeti információkat, melyeket a dokumentációk hiányában elveszettnek hittünk. Meghatározhatóvá válnak a régi - esetenként érdemtelenül avittnak, kerülen- dőnek tartott - tisztító, konzerváló és kiegészítő anyagok. Megfigyelhető ezek természetes öregedése raktári, vagy kiállítási körülmények között. S nem utolsó helyen említendő, hogy elődeink egy-egy szellemes megoldását felhasználhatjuk, adaptálhatjuk a mai elveinkhez, elképzeléseinkhez, anyagainkhoz. Előfordul, hogy már réges-régen a múzeum raktárában lévő műtárgy funkcióját lehet az újabb restaurálás és természettudományos vizsgálat során meghatározni, vagy egyéb, a tudomány számára fontos adatokhoz jutni. 139
