Műtárgyvédelem 24., 1995 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Seres László: A szigetvári Dorffmeister-kupolafreskó restaurálása
A SZIGETVÁRI DORFFMEISTER KUPOLAFRESKÓ RESTAURÁLÁSA Seres László Összefoglalás: Az 1788-ban készült freskónak viszontagságos sorsa volt, restaurálására az „utolsó pillanatban” került sor. A szerző részletesen ismerteti azokat az okokat, amelyek előidézték a freskó állapotának nagymértékű romlását, beszámol a konzerválás eljárásáról és eredményéről, érinti az esztétikai helyreállítással kapcsolatos problémákat és jelzi azok megoldásának irányát. A restaurálás racionálisan leírható oldalát helyezi előtérbe. Véleménye szerint azonban a mü helyreállításának technikai oldala - bár rendkívül fontos és alapja az esztétikai helyreállításnak - másodlagos az alkotás művészeti tartalmának visszaállítása szempontjából. A restaurátor munkáját olyan alkotói folyamatnak tekinti, mely nem foglalható chartába, melynek mindig az adott körülményekhez kell igazodnia, mindig az adott körülmények között kell megtalálnia az optimális megoldást. A képek előbb-utóbb elpusztulnak - jegyezte meg a minap kolléganőm. Ennek hiteles példáját láttuk, amikor 1994 tavaszán először megtekintettük Dorffmeister freskóját a szigetvári rk. templomban. Az idő nem múlt el nyomtalanul felette; a természet és az ember egyaránt kikezdte azt a múlékony harmóniát, amit Dorffmeister teremtett. Egy prédának kitett freskót láttunk, melyről most, az utolsó órában gondoskodni kellett. A feladat nem tűnt könnyűnek; elsősorban nem a műszaki problémák megoldása miatt, hiszen a konzerválás-tisztítás valamilyen úton-módon mindig megoldható, hanem az esztétikai helyreállítás volt kérdéses, mert egy barokk képnek élnie kell, vissza kell adnia azt az illúziót, ami lényege. Ez az illúzió az, amely az egységet teremti, amelynek a kép minden részlete alá van rendelve. Ezért a barokk teljes kiegészítést kíván, nem tűr el töredékességet. Egy angyal, mely nyomokban látható, nem képes visszaadni az illúziót, megbontja a harmóniát és a kép szétesik. Ezért az esztétikai helyreállítás feladata lényegesen más, mint amit egy középkori freskó esetében tapasztalunk. A középkori képeken nincsenek alárendeltségi viszonyok, mint ahogy nincs illúzió sem. A kép minden részlete önmaga, ezért tűri el a töredékességet, melyet szinte hozzátartozónak tekintünk. Dorffmeister freskóját egy török dzsámi kupolájára festette. A szigetvári plébániatemplom története érdekes, ezért ismerkedjünk meg fontosabb állomásaival. 1568-69 A négyzetes alaprajzú dzsámi építésének ideje. A belső tér nyolcszögletes kiképzésű, felette közvetlenül csegelyeken nyugszik a félgömb alakú kupola. 1780 A templom barokk átépítése, mely meghagyta a dzsámi főfalait. 1788 Dorffmeister megfesti a kupolafreskót, segédei pedig kifestik a teljes belső falfelületet. 1970-90 A csegelyek alatt az OMF visszaállítja a dzsámi eredeti kiképzését. Jelenleg tehát a barokk és az iszlám egyaránt megjelenik a templomban, amely sajátságos jellegűvé teszi azt. Ebben a kissé szokatlan térben láthatjuk ma Dorffmeister alkotását, az oldalfal festett architektúrája felett. Ennek restaurálása során érdekes volt megfigyelni az egyes segédek, pontosabban fogalmazva az egyes mesterek jellegzetes kézjegyét, mely személyes jelleget kölcsönzött az azonos ismétlődő motívumoknak. A freskó témája Szigetvár történelméhez kapcsolódik, annak hősi epizódjait jeleníti meg. A négy égtáj szerint tagozódó jeleneteket láthatunk, melyek alatt feliratos táblák jelzik a 13
