Műtárgyvédelem 24., 1995 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálástörténet - Bakayné Perjés Judit: Az aquincumi orgona restaurálásának története
Sípok és töredékei:14 Ezek térnek el legjobban az eredeti, megtalált formájuktól. Az előkerült 52 db sípot és a sípok részeit külön-külön leírja, mivel egy darabnál sem derült ki az eredeti összetartozás. A síptőke, amelybe a sípok lábai be voltak foglalva, ólom és ón keveréke. Felszínre került egy kb. 70x80 mm-es ilyen darab, benne két sípláb maradványával. A tűzvészkor nagy része szétolvadt. Ma már csak egy kis darabka maradt meg az eredetiből. Elveszett vagy „szétrestauráltuk”, nem tudjuk. Idézzük megint Nagy Lajost, hogyan jellemzi a sípokat:15 A csöveket úgy állították elő sárgaréz lemezből, hogy a végeiket egymásra hajtva összeforrasztották. A csövek vastagsága kb. 0,5 mm. A sípok felső része egyenes levágású, alsó részük félkörben felvágott. A sípok alsó részére egy szakállas gyűrűt húztak, mely a sípok felvágásainál hasonlóképpen, szögben van levágva. A legtöbb darab belsejében hangoló fapálcika megszenesedett maradványa volt feltalálható. Leírja mind az összes sípot méret, forma, állapota szerint. Minden egyesnél megjegyzi, hogy hány darabból ragsztották össze. „Minden gyűrű alsó részén kb. fél cm magas forrasztásnyom látható” - volt még 1933-ban. Ma sem annak, sem az egymásra hajlított lemezeknek nincs meg a nyoma. Hanem csak simán, hajtás nélkül illeszkednek. Minden egyes sípnál megjegyzi, hogy hány darabból ragasztották. Milyen ragasztót használtak, azt nem írja. A fehér-fekete képeket nézve csak találgathatunk, hogy csirizzel, csoda- vagy más néven Baki-masszával16, gipsszel, vagy más, világos színű ragasztóval történhetett. Megkülönböztet teljes, ép, csonka és hiányos sípokat. „ A sípok leírásánál említettük már, hogy a szétvált sípokat vékony, hosszú bronz lemezekkel forrasztották össze. Több sípnál is lehet látni ilyen kis odaforrasztott lemezkéket.”17 Hogy ezen megfigyelései Nagy Lajosnak helytállóak voltak-e, ma már nem látható. A lemezkék nincsenek a sípokon. Síplábak:18 A síplábakon általában 1 cm-es magasságig fehéres nyomok voltak láthatók, a feltáráskor. Azok a tabula summára való ólmozástól származtak. Ma már nincsenek ólomnyomok. A sípsorokat és a faládát bronzlemez szegélyezte. A lemezen szegecsnyomokat lehet felfedezni. Több mint 1 méter a ránk jutott töredékek összhosszúsága - írja. A mai maradvány összesen 27 cm! Kerek bronz díszlemczek:19 A sípok középmagasságában került elő két kerek bronzlemez, amelyek közül az egyik ép. Közepét ezüstlemezből trébelt Ámor díszíti. A másik, rossz állapotú lemez egyezik az előbbivel. Az ezüstlemez díszítése is ugyanaz, azonban jobban körülvágták. Az ép lemez hátsó részének a közepén forrasztás nyoma maradt meg. Ezeket a díszítményeket a sípok két oldalán álló fa állványra erősítették. Mindkét darabot konzerválták és restaurálták.20 Mai állapotukban a korongoknak már csak az egymarmaduk eredeti. Hogyan és hányszor restaurálták az orgona alkatrészeket az elmúlt 65 év alatt, a következő adatokat sikerült hozzá összegyűjteni. Nagy Lajos is beszámol arról, hogy mit csináltak a darabokkal. Közvetlen a feltárás után tisztították és ragasztották a darabokat, valószínűleg mechanikusan, vegyszer használata nélkül. Ismerve az Aquincumi Múzeum éppen a közelmúltban jubiláló 100 éves épületét, annak nyirkos, nedves környezetében a leletek állapota fokozatosan romolhatott. A második világháború alatti „biztosabb” helyre való költöztetés után, az 50-es évek végén Rafael Viktor festőrestaurátor ragasztotta újból a töredékeket és kiegészítette, megerősítette sellakos papíralátámasztásokkal. Hogy vegyszeres tisztítást alkalmazott-e, nem tudjuk. így nyilatkozik e munkáról a már korábban említett cikkében Szonntagh Jenő: „A Rafael-féle rekonstrukció, amelynek keretében a restaurátor 132
