Műtárgyvédelem 24., 1995 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálástörténet - Bakayné Perjés Judit: Az aquincumi orgona restaurálásának története
Nem vagyok egyedül ilyen irányú észrevételeimmel. Hasonlóképpen nyilatkozik egy kutató is az aquincumi orgonával kapcsolatban: „az aquincumi orgona feltárása óta számos sajnálatos körülménynek lett áldozata. Az évek során igen sok alkatrész irreverzibilis változáson ment keresztül, különösen az ötvenes évek végén elkövetett restaurálás, rekonstrukciókészítés idején. Bár a hatvanas években történt igen szakszerű helyreállítása és tartósítása sokat javított a helyzeten, mégis az alkatrészek ma már nem szolgáltatnak felvilágosító értelmezést.”5 Vessük össze a mai alkatrészeket az előkerülési állapottal, amelyet megtudhatunk Nagy Lajos, ma is példaértékű leírásaiból. Feliratos bronztábla:6 Előoldala szép sötétzöld patinával borított. Bal oldalán 3 mm fehér színű sáv, szegélydíszítés forrasztásának a nyoma. A jobb oldali felső lyukban bronz szeg van. Ma már sem a forrasztás nyoma, sem a bronz szeg nem található. Szélcsatornák lemezei:7 0, 5 mm vastagok, ezek amelyek nem éppen a legjobb állapotban maradtak meg. Regisztercsúszkák:8 A regiszterkamra billentyűcsúszkáiban néhány horog bronzból készült; ma egy db van meg. Négy csúszka horgai vasból készültek, ezek bizonyosan újabb javításból származnak; ma már a nyomát sem találjuk az eredeti darabokon. Billentyűk:9 Anyaga fa volt, amelyet bronz lemezzel húztak be. Két elszenesedett fa billentyű megmaradt. A szenes felületen lévő bronznyomok mutatják, hogy be volt vonva lemezzel, s keresztül ment rajta egy bronz szegecs. A fa billentyűket felülről borító bronzlemezek közül két darab jó állapotban van. 9 db kis bronz szegeccsel megmaradt töredék van. Most már csak 4 db szegecs azonosítható. Szélszekrcny:10 Fából készült, kívül és belül bronz lemezzel borítva. Ezek is töredékesen kerültek elő. A szélszekrény tetejét alkotó bronz lap két darabban került elő, amely egykor össze volt forrasztva, amint azt a szürkésfehér nyomok bizonyítják. A kisebbik darab színe jóval sötétebb a nagyobbiknál.11 Erre a színkülönbözőségre nem tér ki a szerző. Véleményem szerint, mint ahogy a tárlóban lévő képen látszik, a csúszkák évszázadokon keresztül fedték, s ezért sötétebb a színe. Az is előfordulhatott, hogy amikor a tűzoltó székház összeomlott, akkor tört ketté. Az előző restaurálások során eltüntetett nyomok miatt nem tudjuk már újból megvizsgálni. így folytatja leírását Nagy L.: „Felső része nagyon jó megtartású, sötétzöld patina fedi be. Az alsó része nem olyan sima és tiszta, mint a felső. Erős, kiálló zöld patina fedi, mely a fedél hosszában főleg a furatsorok között feltűnően erős.” Ez látszik a jelenlegi darabon is, de úgy, hogy kis mélyedések vannak az anyagban, amelyet a vegyszeres tisztítás okozott a kezelések során. Vagyis a korróziós anyag kioldódott a felületből. Rugószerkezet:11 Lemezei egész vékony bronz lemezből készültek. A lemezkék meg vannak görbülve, mely egykorú használatukkal függ össze, legtöbbje hátra hajlik. Az egész rugószerkezet fenntartása elég jónak mondható. Szép kékes patina borítja valamennyit. A rugók közül több a kiszedésnél eltörött, ezeket később ragasztottuk össze - írja Nagy L. Melyik volt az eredeti, melyik a későbbi javítás, ma már nem ellenőrizhető. 130
