Műtárgyvédelem 24., 1995 (Magyar Nemzeti Múzeum)

In memoriam Szőke Ágnes, 1948-1995 [nekrológ]

IN MEMÓRIÁM SZŐKE ÁGNES

(1948-1995)

Milyen ridegen hangzik a valóság egyik oldala, „több, mint 25 esztendő a múzeumügy szolgálatában”. Ugyanakkor mennyi szeretet, szenvedés, akarat, csalódás, öröm húzódik meg a valóság másik oldala mögött.

Nem munkalehetőségnek, kenyérkeresetnek, hanem valami mirakulózus feladatnak tekintette azt, hogy minden szabad idejét a szeretett falak között tölthesse, melyeket akkor még a sok mindenre használt sellak és spiritusz illata töltött meg.

Ebből az önkéntes mindenesből vált szorgalommal, vasakarattal az ország egyik legjobb tárgyrestaurátorává, ásatási, konzerválási szakemberévé, kutatóvá.

A Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola díszítő szobrász tagozatán érettségizett.

Munkáját teremőrként kezdte a Tornyai János Múzeumban, majd 1969-ben elvégezte a KMI-ben a restaurátor alaptanfolyamot.

Igazi múzeumi alkalmazását 1969. december 1-jétől számíthatjuk, előbb a szegedi múzeumban, majd évtizedes szolgálattal Hódmezővásárhelyen.

1980-ban fejezte be levelező hallgatóként a Képzőművészeti Főiskola Általános Restaurátor szakát, s azóta folytatott elméleti és gyakorlati kutatásokat szakterületén. E munkálatok igazán maradandó, s nevét a szükebb pátrián kívül is megörökítő eredménye az ónozott bronztárgyak felületvizsgálata és konzerválásának technikája volt.

Elsősorban restaurátor volt, ám mint ásatási munkatárs, hosszú hónapokat töltött igen nehéz fizikai körülmények között a terepen. Elsőként László Gyula csongrád-felgyői ásatásán, majd a székkutasi és szegvári avar temetők feltárásán vett részt.

E sokrétű érdeklődés mellett még külön kirándulásokat tett a szakma más vidékeire is. így személyéhez fűződik az OMF szegedi, Oroszlán utcai székháza mennyezetfreskóinak helyreállítása, a békéscsabai Munkácsy Emlékmúzeum falképeinek vagy a szegedi Auer- ház homlokzatképeinek konzerválása. Ez utóbbi műve sajnos már befejezetlen maradt.

Keze munkáját sok ezer tárgy, rajz, dokumentum őrzi. Őrzik a múzeumok gyűjteményei, nemcsak Szeged környékén, hanem az egész országban.

Szerény egyéniségére, finom humorára, hallatlan türelmére és munkabírására pedig munkatársai, barátai, tanítványai, az egész magyar restaurátor társadalom emlékezni fog.

(Részletek Trogmayer Ottó múzeumigazgatónak a temetésen elhangzott beszédéből.)

A fényképet Pécsi L. Dániel készítette