Műtárgyvédelem 24., 1995 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Duma György: Adatok a tagolt üveggyöngy leletek korróziós pusztulása és előállítása megismeréséhez
matokra vezethető vissza, melyek közös hatását a korábbiakban az üvegek korróziójának neveztünk. Az üvegek olvadási folyamata A szilikátüvegek túlnyomóan ásványos anyagok összeolvasztásával képződnek. A magas hőmérsékleten kialakult hígfolyós üvegolvadék, lehűlésekor, széles hőmérséklet tartományban - új fázis képződése nélkül - a kezdeti fizikai sajtosságainak fokozatos megváltozásával előbb képlékeny anyaggá alakul, végül rideg üveges testté dermed (12). A szilikátolvadékok említett változó fizikai állapotát az anyag belső súrlódásával - viszkozitásával — szokás jellemezni, amellyel a teljes olvadási folyamat, az üveg folyékony állapotától dermedéséig jól követhető. Az üveggyöngyök ásványos törmelékben és különösen légzárványokban gazdag alapanyaga jól mutatja, hogy olvasztásuk hőmérséklete messze alatta maradt az üveg aggregációs pontjánál (mely alatt az üvegolvadék összefüggő térhálós szerkezete megszűnik). Az üveggyöngyök készítőinek kezdetleges műszaki adottságai miatt az olvasztás hőmérséklete a szükségesnél alacsonyabb, időtartama a kívántnál rövidebb lehetett. Technológiai kísérleteink alapján feltehető, hogy az üveg olvasztásánál nem lépték túl a 950 °C hőmérsékletet, ami az akkor még sűrűn folyó olvadék homogenizálásához aligha lehetett elégséges. A természetes szóda, az üveggyöngyök feltehető nyersanyaga Ismert, hogy az üveggyártás elengedhetetlen nyersanyaga, a szóda a Kárpát medencén belül természetes körülmények között, igen jelentős mennyiségben több helyen is előfordult. A természetes szóda Európában egyedülálló előfordulásával a múlt századtól kezdve többen foglalkoztak (14-17.). A Nagyalföldön Debrecen környékén, még a múlt században számos, 3,5 láb mély (1 m = 3,16 láb), tiszta vizű időszakos tavat ismertek, melyek nyáron kiszáradtak. A víz eltűnésekor, a talaj felszínén túlnyomóan kristályos szódából álló, fehér színű palás réteg maradt vissza (15) (11. táblázat). Tudjuk, hogy egykor a „széksót”, a természetes szódát rendszeresen gyűjtötték és árulták, sőt iparilag feldolgozták. A természetes szóda Debrecen környéki előfordulásai között a múlt században nevezetesek voltak: Mike-Pércs, Vértes, Acsád, Szt. Mihály, Nánás, Szoboszló (16). Az említett előfordulások jelentőségét néhány statisztikai adat jól szemlélteti. Az elmúlt évszázad közepén az említett területen évente 4^1500 mázsa nyers szódát termeltek. Több helyen, különösen a települések peremén, a szennyvizek nitrifikáló hatására salétromtelepek létesültek. Ezekből még a tizenkilencedik század közepén egyedül Ausztria évi 1500 mázsát dolgozott fel (17). Az említett előfordulások ma már ismeretlenek, mivel a természetes szóda (széksó) jelentős képződésének feltételei megszűntek. Aligha képzelhető azonban, hogy a szóda emlitett előfordulását egykor az üveggyártás céljára ne hasznosították volna. Feltevésünk alátámasztására ez idő szerint csak e tanulmány szolgál. Technológiai következtetések Annak ellenére, hogy mind a gyöngyök alapanyagát, mind abból a leletanyagok formai sajátosságait követő üveggyöngyöket sikerült előállítani, az egykor alkalmazott gyártástechnológiát csak részben lehetett kellő biztonsággal meghatározni. Kétségtelen, hogy egykor az üvegek előállításánál nem tudták az olvadék homogenizálásához szükséges hőmérsékletet biztosítani. Bizonyos, hogy a gyöngyök készítői már ismerték az üvegfúvócsövet, az „üvegpipát”, valamint az, hogy a kiindulási alak, csak valamely húzással előállított egyik végén 114
