Műtárgyvédelem 24., 1995 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Duma György: Adatok a tagolt üveggyöngy leletek korróziós pusztulása és előállítása megismeréséhez
ADATOK A TAGOLT ÜVEGGYÖNGY LELETEK KORRÓZIÓS PUSZTULÁSA ÉS ELŐÁLLÍTÁSA MEGISMERÉSÉHEZ Duma György Összefoglalás: A régészeti irodalomban eaz egymással egyirányban csatlakozó, közel gömb alakú tagokból álló, kisméretű üveggyöngyöket tagolt vagy botgyöngynek nevezik. Megjelenésük a Kárpát-medencén belül az i. e. a második századra tehető. Az avar sírok jellegzetes leletanyagai, késői kivételes előfordulásuk a kilencedik századból ismert. Alapanyaguk közel azonos, egyszerű nátronüvegnek bizonyult, mely számos fel nem táródott ásványos törmeléket és jellegzetes, párhuzamosan futó csőszerű légzárványt tartalmaz. Túlnyomó többségben erősen korrodált állapotban kerültek felszínre, kivételesen külső jegyeik alapján már üveg jellegük is felismerhetetlenné vált. Az előállításuknál egykor alkalmazott technológiát, nem utolsó sorban sajátos, rostos pusztulásuk folyamatát, a gyöngyök egykor kémiai és fizikai sajátosságainak megfelelő, általunk olvasztott üvegeken sikerült megismerni. A technológiai kísérletek igazolták azt a feltevésünket, hogy az üveggyártás kezdeti fokán, a gyöngyök készítői már ismerték az üvegfúvócsövet, az üvegpipát. Valószínű, hogy a gyöngyök egykori előállításánál fa vagy cserépformákat alkalmaztak. Mivel az üveggyártás legfontosabb nyersanyaga a szóda, természetes előfordulásban Európában egyedül Magyarországon volt ismertjoggal feltehető helybeli készítésük is. A gyöngyök előfordulása A régészeti irodalomban tagolt vagy botgyöngy néven nevezik a kezdetleges technológiával előállított, 30-50 mm hosszú, rendszeresen 2-3, kivételesen 6 egymással egy irányban csatlakozó, gömb alakú tagból álló, tengelyük irányában hosszanti, kerek nyílású üveggyöngyöket. A környező területeken is jól ismert gyöngyök a Kárpát-medencén belül először a második században, az Alföld szarmata leletanyagában jelennek meg (1), (2). Ismert a Szeged- Pusztaszer-i (1) és a Kiskőrös-Csukástó-i, Szentes-Kistőke-i temetők sírjaiból (2). Jelen vannak Pannóniában a negyedik század végi és ötödik század eleji temetőkben, felszínre kerültek pl. Csákváron (25. sír és 21. sír publikálatlan anyag). E gyöngytípus gyakori az avar temetők korai sírjaiban is. Előfordulnak a Szekszárd-Palánk-i temető 20. sírjában (3), valamint a Sturovo-i (Szlovákia) késő avar kori temető sírjaiban is (4). Az említett gyöngyalak később a kilencedik századi Sopron-Kőhida-i sírból is ismert (5) (1. kép). A gyöngyök kémiai és fizikai tulajdonságai Az általunk vizsgált tagolt üveggyöngyök között néhány viszonylag sértetlen állapotban került felszínre. A legtöbb gyöngy anyagát azonban a földben ért korróziós hatások jelentős mértékben megtámadták (2. kép). Némely esetben eredeti alakjuk, gyakran üveg jellegük is felismerhetetlenné vált. Ez utóbbi esetben felületük fénytelenné, anyaguk morzsolhatóvá alakult, kivételesen - külön jegyeik alapján - csillogó, kristályosnak tűnő, szálas, rostos tömeget képeztek (3. kép). A viszonylag sértetlen üveggyöngyök színe türkizkék és barna volt, előfordultak szürke, valamint színtelen darabok is. Az üveggyöngyök anyaga a mikroszkópos vizsgálatok alapján, minden esetben rendkívül inhomogénnek bizonyult. Számos ásványos zárványt és vékony körkeresztmetszetű hosz- szabb-rövidebb, csőszerű üreget tartalmaznak (4. kép). Ez utóbbiak a gyöngyök hossztenge109
