Műtárgyvédelem 24., 1995 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Vámosi Lajosné: Egy díszítéstechnikai eljárás a zamárdi avar temető VII. századi leletanyagában: "spanyolozás" az avar ötvösművészetben
EGY DÍSZÍTÉSTECHNIKAI ELJÁRÁS A ZAMÁRDI AVAR TEMETŐ VII. SZÁZADI LELETANYAGÁBAN „Spanyolozás” az avar ötvösművészetben Vámosi Lajosné Összefoglalás: Zamárdi avar kori temetőjében meglepően nagy számú sírt tártak fel a régészek. Ezek közül kerültek olyan leletek - szíjvégek - a restaurátor kezébe, amelyeken mikroszkópos vizsgálatot végezve, a nemes patina megjelenési formáját vélte felfedezni. A nemespatina-jellegű bevonat a szíj végek díszítéséül szolgáló ékvésetekben foglalt helyet. Ezután különböző vizsgálatokat végeztek, így elektronsugaras mikroanalízist, röntgenemissziós és PIXE-analízist, és gázkromatográfiát. A vizsgálatok segítségével megállapítható volt a fémek elemösszetétele, és az ékvésetekben lévő anyag szerves összetétele is, mely viasz és növényi gyanta keverékének adódott. Ezek után felmerült a kérdés: már az avarok is ismerték a későbbiekben „spanyolozásnak” nevezett technikát? Dolgozatomat figyelemfelkeltőnek szánom, mert nem mindig korróziótermék az, ami annak tűnik. Bárdos Edith régész a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának munkatársa 1980 őszétől végez ásatásokat a Zamárdi avar kori temetőjében. (Az 1-34. sírt dr. Bakay Kornél tárta fel.) Jelenleg a 2264. sír feltárásánál tart és még megközelítőleg ugyanennyi sír vár feltárásra, az eddigi kutató felmérések alapján. Ez önmagában is rendkívüli, az eddig ismert avar temetők népességéhez viszonyítva meglepő nagyságú telepre enged következtetni. Tehát ez Magyarország eddig feltárt legnagyobb avar temetője. Az előkerült leletek számtalan meglepetést tartogatnak. Dolgozatomban nem részletezem, hogy e hatalmas temető leletanyaga milyen sokszínűén képviseli az avar túlsúly mellett, fél Európa művelődés- történetét, ötvösművészetének megjelenítését. így azonnal rátérek az 1315-ös sír (1., 2. képek) nagyszíjvégének tisztításánál szerzett szokatlan felfedezésemre, amelyhez tulajdonképpen egy mikroszkópos vizsgálat vezetett el. A VII. századi szalagfonatos nagyszíjvég egyéb mellékletekkel együtt az 1993. évi ásatás alkalmával került elő, valamint a 2149-es (4. kép) sír lelete, egy kisszíj vég, amelynek díszítéstechnikai részlete azonosságot mutat az előbbi szíjvég díszítésével. Ezek a tárgyak képezték vizsgálódásom kiindulópontját. Itt jegyzem meg, milyen fontos szerepe van az előzetes mikroszkópos vizsgálatnál a helyes szín- és nagyítás beállításának. A vizsgálatot 2,5x0,63-as nagyításban természetes, majd szűrt fehér fényben végeztem. Ez a nagyítás az, amely jól látható értékelést ad. A jó szemmel rendelkező ötvösmester keze munkája jól megfigyelhető, így még a valóságnak megfelelő szerszámkezeléssel vethető össze a mikroszkópos kép, de sokkal jobb a megfigyelés lehetősége. Mindkét tárgy a 7. század utolsó harmadában megjelent öltözék övviseletének jellegzetes díszítő eleme. A tárgyak ismertetése Az 1315-ös sír nagyszíjvégének alapanyaga bronz, felülete díszített, ezüst színű, fémbevonattal van ellátva, ezen helyenként aktív - másutt szokatlan színű korrózió található. Ez keltette fel a figyelmemet. A nem kívánatos aktív korrózió termék mellett, (itt nem térek ki 101
