Műtárgyvédelem 23., 1994 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Konzerválás - Szentkirályi Miklós: Hamisított eredeti vagy eredeti hamisítvány?: Adam Joseph Braun festményének anatómiája
HAMISÍTOTT EREDETI VAGY EREDETI HAMISÍTVÁNY Adam Joseph BRAUN festményének anatómiája Szentkirályi Miklós Összefoglalás: Véletlen egybeesések révén fény derült egy festmény rejtelmeire. Sikeres restaurátori beavatkozás napvilágra hozott egy minden kétséget kizáróan XVIII. sz. elején festett kitűnő portrét, ennek ára, hogy „áldozatul esett A. J. Braun alkotása. Tisztában vagyunk azzal, hogy a feltárás irreverzibilis folyamat, ezért feltesszük a kérdést: van-e jogunk visszafordítani egy korábban végzett beavatkozást? Korunk restaurálásainak legkritikusabb pontja éppen ezen esetek kapcsán jelentezik: melyik állapotot tekintjük eredetinek? Milyen szempontok vezérelnek a feltárások kapcsán, milyen eszközök állnak rendelkezésünkre és hogyan kérdezünk, végezetül hogyan értékeljük ki a vizsgálati eredményeket? A restaurátori beavatkozás célja egyszerű lakklevétel volt, mely tervezetet már a kezdetben korrigálni kellett, ugyanis a felületről lepergett festékréteg alól kivillanó színeket vizsgálva feltűnt az egyes területek markánsan eltérő rcpedéshálója. Ezért alaposabban tanulmányoztuk a festmény festéstechnikai felépítését, melynek eredménye befolyásolta a további beavatkozások mértékét. Vegyük sorra a vizsgálat és megfigyelések eredményeit: A képhordozó egyenetlen vastagságú lenvászon ún. „vörös bólusz” alapozással. A képszélekről a festék az alapozással együtt lepergett, a húzószéleken viszont folytatódik a festés, és a vásznat egyértelműen megcsonkították, ami arra enged következtetni, hogy másodlagos felfeszítésről van szó. Feszítőkerete fenyőfából készült, a múlt század óta általánosan elterjedt módon összeróva. Sarkain ékelhető. A vásznat legörbített drótszegekkel erősítették fel, de néhány szeg kézzel kovácsolt, melyhez hasonlókat korábbi évszázadokban alkalmaztak. Ugyanilyen kovácsoltvas szögek rögzítik az ékeket. A képszéleket a másodlagos felfeszítést követően újságpapírból vágott csíkokkal ragasztották le. Az újság 1811-ből való. A jelek szerint a képszélekhez leragasztásuk óta nem nyúltak. A kép festékrétegeit vizsgálva megállapítottuk, hogy a háttér szokatlanul vastagon traktált. Felülete erőteljesen ráncosodott, helyenként szétcsattant, amely jelenség a festék gyors száradására utal. Ezen a barna háttérszínen, jobbra középen található a festmény jelzése: A. .1. Braun. Ugyanígy vastagon traktált a jobb vállat borító, aprólékosan megfestett szőrme és hasonló a vörös ruha festékrétegének karaktere, bár ez csak a világos részletekre jellemző. Ezektől teljesen eltérő a testszínek festésmódja, érzékeny felépítése, amely szinte kifogástalan állapotban maradt fenn egy vastag aranysárga lakkréteg alatt. Repedéshálója karakteres rajzolatú, mely nem folytatódik sem a háttéren, sem a fejfedőn, de megjelenik a feltárt alsó festékrétegeken. Az oldószertesztek is eltérő oldhatósági paramétereket mutattak. 103