Műtárgyvédelem 23., 1994 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Restaurálás - Konzerválás - Szentkirályi Miklós: Hamisított eredeti vagy eredeti hamisítvány?: Adam Joseph Braun festményének anatómiája

HAMISÍTOTT EREDETI VAGY EREDETI HAMISÍTVÁNY Adam Joseph BRAUN festményének anatómiája Szentkirályi Miklós Összefoglalás: Véletlen egybeesések révén fény derült egy festmény rejtelmeire. Sikeres restaurá­tori beavatkozás napvilágra hozott egy minden kétséget kizáróan XVIII. sz. elején festett kitűnő portrét, ennek ára, hogy „áldozatul esett A. J. Braun alkotása. Tisztában vagyunk azzal, hogy a feltárás irreverzibilis folyamat, ezért feltesszük a kérdést: van-e jo­gunk visszafordítani egy korábban végzett beavatkozást? Korunk restaurálásainak legkritikusabb pontja éppen ezen esetek kapcsán jelentezik: melyik állapo­tot tekintjük eredetinek? Milyen szempontok vezérelnek a feltárások kapcsán, milyen eszközök áll­nak rendelkezésünkre és hogyan kérdezünk, végezetül hogyan értékeljük ki a vizsgálati eredményeket? A restaurátori beavatkozás célja egyszerű lakklevétel volt, mely tervezetet már a kezdetben korrigálni kellett, ugyanis a felületről lepergett festékréteg alól kivillanó szí­neket vizsgálva feltűnt az egyes területek markánsan eltérő rcpedéshálója. Ezért alapo­sabban tanulmányoztuk a festmény festéstechnikai felépítését, melynek eredménye befolyásolta a további beavatkozások mértékét. Vegyük sorra a vizsgálat és megfigyelések eredményeit: A képhordozó egyenetlen vastagságú lenvászon ún. „vörös bólusz” alapozással. A képszélekről a festék az alapozással együtt lepergett, a húzószéleken viszont folytató­dik a festés, és a vásznat egyértelműen megcsonkították, ami arra enged következtetni, hogy másodlagos felfeszítésről van szó. Feszítőkerete fenyőfából készült, a múlt század óta általánosan elterjedt módon összeróva. Sarkain ékelhető. A vásznat legörbített drótszegekkel erősítették fel, de né­hány szeg kézzel kovácsolt, melyhez hasonlókat korábbi évszázadokban alkalmaztak. Ugyanilyen kovácsoltvas szögek rögzítik az ékeket. A képszéleket a másodlagos felfeszítést követően újságpapírból vágott csíkokkal ragasztották le. Az újság 1811-ből való. A jelek szerint a képszélekhez leragasztásuk óta nem nyúltak. A kép festékrétegeit vizsgálva megállapítottuk, hogy a háttér szokatlanul vastagon traktált. Felülete erőteljesen ráncosodott, helyenként szétcsattant, amely jelenség a festék gyors száradására utal. Ezen a barna háttérszínen, jobbra középen található a festmény jelzése: A. .1. Braun. Ugyanígy vastagon traktált a jobb vállat borító, aprólékosan megfestett szőrme és hasonló a vörös ruha festékrétegének karaktere, bár ez csak a világos részletekre jel­lemző. Ezektől teljesen eltérő a testszínek festésmódja, érzékeny felépítése, amely szinte kifogástalan állapotban maradt fenn egy vastag aranysárga lakkréteg alatt. Repedéshá­lója karakteres rajzolatú, mely nem folytatódik sem a háttéren, sem a fejfedőn, de meg­jelenik a feltárt alsó festékrétegeken. Az oldószertesztek is eltérő oldhatósági paramétereket mutattak. 103

Next

/
Oldalképek
Tartalom