Műtárgyvédelem 23., 1994 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Konzerválás - Károlyi Györgyi - Bedő Csongor - Schütz ZoltáN: A budapesti Petőfi téri orthodox Nagyboldogasszony-templom ikonosztázionjának restaurálása
aranyozott ornamentika veszi körül, szinte teljesen beborítva a márványozott hátfalat. A mezőket, ill. a keretbe foglalt ikonokat (összesen 33 db) kétoldalt egy-egy márványozott (kék) és aranyozott oszlop zárja le. Az ikonfal középső, függőleges sora hangsúlyozott látványt nyújt azáltal, hogy ikonsora méreteiben megnövelt, s két oldalán a keretet alkotó oszloprendek 3-3 oszlopból állnak. így válik kiemeltté a középső (4 iko- nos), kétszárnyú királykapu is, amelynek kinyitásával láthatóvá válik-a szentélyben állított baldachinos oltár. A királykaputól balra és jobbra találhatók az úgynevezett diakónusi kapuk (vagy északi és déli kapu). Ezek ajtaja 1-1 nagyobb méretű ikont foglal magába, körülöttük pedig dúsan faragott és aranyozott ornamentika fut. Fölöttük függönyt imitáló és ornamentális keret veszi körül a kisebb méretű ikont. Átvételkor az ikonosztázion negyedik emeleti szintje lepusztult állapotot mutatott, így eredeti koronázó jellegéről csak az archív fotók alapján lehetett elképzelésünk. A hullámos vonalú koronázó párkány bal odali szakasza az eredeti helyén volt, jobb oldalán azonban teljes hosszúságban hiányzott. A középső, baldachinos zárórész és az azon elhelyezkedő Isten szeme, valamint a kereszten kívül semmi sem volt látható az ikonosztázion oromzati részének díszítményeiből és a négykarélyos próféta képekből. A kereszthez tematikailag tartozó Máriát és Szent Jánost ábrázoló táblaképek a karzat alatt egy Golgota jelenet részeként voltak a falnak támasztva. Szerencsére a templom karzatán összegyűjtölték és megőrizték azokat a megmaradt, eredetileg az ikonfalhoz tartozó elemeket és töredékeket, amelyeknek beazonosításával és visszahelyezésével lehetővé vált egy teljesebb kép látványának kialakítása az ikonosztázion rekonstrukciója által. Az eredeti állapot bemutathatóságához sok olyan töredéket sikerült leemelnünk az ikonosztázion felső párkányáról is, amelyek kulcsjelentőségű szerepet kaptak a rekonstrukció során. Ezek a II. világháború idején, amikor aknatalálatot kapott a templom, a légnyomás hatására kerülhettek oda. Az ikonfalon végzett korábbi javítások Az ikonosztázion restaurálása során nem lehetetett figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy 1948-ban komoly helyreállítási munkát végeztek az ikonosztázon (és minden berendezési tárgyon) - nyilván a háború okozta sebeket igyekezvén eltüntetni. Az akkori restaurálás azt jelentette, hogy a plasztikai sérüléseket és hiányokat kiegészítették, ill. újra elkészítették. A festett felületeket nem tisztítással, hanem átfestéssel igyekeztek felfrissíteni - a fémszínezett (pontosabban mattarany) felületeket pedig sok helyen metállal és bronzporral javították. Az ikonfal restaurálása ekkor a második szintig bezárólag befejeződött. Ezen a két szinten tehát elkészült a teljes plasztikai kiegészítés, valamint a színezés. Az eredeti márványozott felületeket a kiegészített részekkel együtt, egységesen egy lakkban oldott porfestékes lazúrréteggel tuffolták be, így némiképpen megtartották a márványhatást. Az aranyozott felületek javítását a polírozott részeken füstarannyal, a mattarany részeken pedig metállal végezték. A fémszínezett felületek ilyen metódus alapján történt átdolgozása az összes berendezési tárgyon egységesen jelentkezik. 78
