Műtárgyvédelem 23., 1994 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Papp János: Műtárgyvizsgálatra sokoldalúan alkalmazható magyar kézi infrakamera
MŰTÁRGYVIZSGÁLATRA SOKOLDALÚAN ALKALMAZHATÓ MAGYAR KÉZI INFRAKAMERA Papp János Összefoglalás: A szerző ismerteti az infravörös fénnyel történő, roncsolásmentes műtárgyvizsgálati technika alapelvét, valamint az erre a célra Magyarországon kifejlesztett infravörös képfordító kamera előnyeit és hátrányait. Beszámol a kezdeti eredményekről, melynek alapján a módszer hasznos segédeszköz lehet mind a restaurátornak, mind a művészettörténésznek. Minden műtárgy egyszeri és megismételhetetlen. A restaurátor feladata, hogy a lehetőségekhez mérten kijavítsa sérüléseit, elvégezze a konzerválását és a tárgyra vonatkozó ismereteket feltárja. Munkáját ma már legtöbbször természettudományos vizsgálat előzi meg, és segíti a restaurálás folyamatában. A vizsgálatok elvégzéséhez gyakran mintavételre van szükség, amitől érthető módon idegenkedik mind a restaurátor, mind a művészettörténész. Ezért mindenképpen előnyben részesíthetők azok a vizsgálati eljárások, amelyek nem igényelnek eltávolítandó mintákat a műtárgyból. Sok esetben a mintavétel nem is lehetséges (több okból), így kizárólag roncsolásmentes vizsgálatok alapján adható a kérdéses témában szakvélemény. Ide sorolhatjuk az optikai vizsgálatokat, melyek során a vizsgálatot végző szakember meg sem érinti a műtárgyat. Az optikai vizsgálatok fontos területe az infravörös technika, melyet ma már egyre elterjedtebben alkalmaznak. Alapelve igen egyszerű. Köztudott, hogy a Nap és minden más melegfényű fényforrás nemcsak látható hullámhossztartományban emittál elektromágneses sugarakat, hanem különböző mértékben az infravörösben is. Az infravörös sugarak optikai szempontból nagyon hasonlóan viselkednek a látható fénysugarakhoz, tehát képesek visszaverődni a tárgyakról, vagy rétegeikben elnyelődni, ám ezek az emberi szem által közvetlenül nem érzékelhetőek. Mivel nagyobb a hullámhosszuk a látható tartományba eső fénysugarakénál, ezért nagyobb az áthatoló képességük, így bizonyos esetekben a tárgyak felületének mélyebb rétegeibe is képesek behatolni, illetve onnan visszaverődni. Az így keletkező kép - amely tehát az emberi szem számára közvetlenül láthatatlan - sokszor igen értékes információkat tartalmaz. Az ilyen képeket először infratartományban érzékenyített film segítségével fotón jelenítették meg, később kifejlesztették az elektronikus képfordítókat (képátalakítókat), majd a korszerű nagyfelbontású zártláncú infratelevízió-rendszereket. Örvendetes jó hírnek mondható, hogy néhány éve Magyarországon is kezdtek gyártani és forgalmazni infravörös képfordító kamerát (elérhető áron), melyről egyszerű kezelhetősége mellett bebizonyosodott jó használhatósága. így méltán tarthat számot érdeklődésre a restaurátorok, régészek és művészettörténészek körében. Kifejlesztője egy kulturális értékeink védelmét szívügyének tekintő tervezőmérnök, Szalados Béla, aki 1986-ban fejlesztette ki a készülék első változatát a Magyar Optikai Művekben. Ezt a kameratípust útlevelek, egyéb okmányok, bankjegyek eredetiségének vizsgálatára használták ill. használják, majd bűnügyi technikai alkalmazásra is sor került. Ezeken a sikereken fellelkesülve támadt a készülék konstruktőrének az az ötlete, hogy meg kellene próbálni a kamerát műtárgyvizsgálati célokra is felhasználni. 1990- ben kakpesolatot vett fel a Magyar Képzőművészeti Főiskola Restaurátorképző Intézetével. Választása azért is szerencsés volt, mert az Intézetben évek óta működő 63
