Műtárgyvédelem 23., 1994 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Nemessányi Klára: Kalcium-oxalátok előfordulása és kialakulása falképeken és köveken
mészetes előfordulási helyeken is azonosítottak oxalátot, a szerzők kizárják a konzerváló eljárást, mint lehetséges okot a patinaréteg erdetére. Viszont a patinával társulva gyakran találtak olyan zuzmókat, amelyek oxálsavat választanak ki. Megfigyeltek egyfajta fyukacsosodást a kövek felszínén 1 mm és 1 cm közötti kör alakú, sekély lyukacskákat, melyeket a zuzmók tevékenységének tulajdonítottak. A keresztmetszeten, vagy a felületbe ágyazódva gyakran találtak beágyazódott szervesanyag- részecskéket, zuzmókat, gombaspórákat, algarészecskéket, melyek az oxaláttal kapcsolatba hozhatók. Mintegy 300 mintát elemezve a kalcium-oxalátnak két fajtáját találták: az egy kötött kristályvizet tartalmazó whewellitet a minták 46%-ában, a két kristélyvizes weddellitet 32%-ban, - és e kétfajta oxalátot vegyesen, keveredve a minták 22%-ában mutatták ki. A patinák színe és rétegzettsége változó. Az oxalátkristály áttetsző, a talált patinák színe azonban rózsaszínes, barnás, sárgás is lehetett, a benne lévő szervetlen, szélhord- ta részecskék, vagy esetleg más, biológiai eredetű anyagok miatt. Főképpen a természetes előfordulások sokrétegűek, kérgesedettek. Monte és Sabbioni szerint [1] az a tény, hogy nem lehet mechanikusan tisztán leválasztani az oxalátot a mészkő, márvány, vagy vakolat felületéről, mivel nagy területen mélységében keveredik a kalcium-karbonáttal, kizárja, hogy e patinaréteg valamiféle kezelés következménye, hiszen az alkalmazott kezelési eljárások általában filmszerű réteget képeznek a kezelt anyag felületén. 1989-ben két másik olasz szerző, Lazzarini és Salvadori [2] azonban cáfolta e véleményt azzal a ténnyel, hogy nem mindenütt találhatunk zuzmókat, ahol oxalát van jelen, valamint egyes gombák, baktériumok is termelnek oxálsavat. De van olyan patina is, amelyből teljesen hiányoznak a szervesanyag maradványok. Veronában tanulmányozták a San Zeno katedrális különböző részein talált oxalát- patinákat. Ezek egy része márványokon, másik része a bronzkapun fordul elő. Valamennyinek közös tulajdonsága volt az ecsetvonás-szerű megjelenés - mintha ecsettel hordták volna fel az anyagra -, és a zuzmók hiánya. A vizsgálatok weddellitet, gipszet, kaiéitól, kvarcot, vasoxidot mutattak ki, és feltűnően sok foszfort. Ezért a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy ez esetben az oxalát jelenléte egy mészkazeines konzerváló védőkezelés eredménye! Kísérleteket végeztek a kalcium-kazcinát elbontásával, átalakításával is. Különféle baktériumokat (Bacillus, Pseudomona, Clostridium), mikrogombák (Aspergillus) vittek a kazeines mintákra és kísérleteikkel igazolták, hogy többek között ezek a fajok is képesek hidrolizálni a kazeinben lévő proteineket: enzimjeikkel felbontják és a felszabaduló aminosavakat átalakítják egyéb szerves savakká. így többek között az oxálsav is lehet mikroorganizmusok anyagcsere végterméke. Beszámoltak a szerzők olyan patináról is, amely megjelenésében hasonló az előbb említett oxalátokhoz, mégis más összetételű. A Titusz-diadalíven, Rómában olyan sötétbarna patinát elemeztek, amely sok foszfort (20%), szilíciumot (25%), vasat, alumíniumot tartalmazott. Algák tevékenységének, valamint egy korábbi, szilikonos védőkezelésnek tulajdonították ezt a kérget. Torcello szigetén Velencében élő zuzmókat találtak, szintén oxalát-patinával kapcsolatban, ez fehér színű kéreg volt. Nagyon különös, hogy teljesen más földrajzi helyeken és klímaviszonyok között ugyanúgy kimutatták a kalcium-oxalátot: egy cikk [3] az Antarktisz száraz, hideg klímáján, valamint Ausztráliában, paleolitikus sziklarajzokon, védett sziklákon, homokkő- vön történő előfordulásról számol be. E mintákat természetes előfordulásnak kell tekinteni, ezen esetekben mindenfajta emberi beavatkozás kizárt. 47
