Műtárgyvédelem 23., 1994 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Tímárné Balázsy Ágnes: Káros anyagok a műtárgy környezetében
anyag okozta azáltal, hogy kémiai reakcióba lépett a légköri nitrogéndioxiddal és egy sárga vegyületet képzett. Ez színezte el a texileket.33 2. A „megengedett” anyagok csoportja Tudatosan nem "stabil" anyagoknak nevezzük azokat, amelyeket biztonságosnak ítélünk meg múzeumi raktárakban vagy kiállításban való alkalmazásra. A stabilitás kémiai passzivitást jelent, és ez igen kevés termékre mondható. A mi számunkra mindazok az anyagok elfogadhatók, amelyek a múzeumokban előforduló átlagos körülmények között nem okoznak károsodást a műtárgyak anyagain. Feltűnően kevés anyag tartozik ebbe a csoportba: a savmentes acél, a sértetlen De- xion-Salgó polc, az üveg, a kerámia, a tiszta, kikészítetlen, kifőzött pamut vagy len, a savmentes papír, a polietilén, a polipropilén, a poliészter, a polisztirol, az akril-alapú műanyagok és a polikarbonátok. Amint az a bevezetőben már említésre került, a felsorolt anyagokból készült takarók, fóliák, habok, dobozok stb. az alapvegyületen kívül még sok egyéb anyagot is tartalmaznak, tehát ezek vizsgálata is célszerű, mielőtt alkalmaznánk. 3. A károsító anyagok kiimitatása a) pH mérés Két módszer vált be raktári vagy kiállítási anyagok savasságának vagy lúgosságának meghatározására. Az egyik az ú.n. száraz desztilláció, a másik a hideg extraktum pH-já- nak mérése. Száraz desztilláció: a vizsgálandó minta apróra vágott vagy őrölt darabkáit egy fél- mikrokémcső (5 cm magas) aljába helyezzük. pH-indikátorpapírt desztillált vízzel enyhén megnedvesítünk és becsúsztatjuk a kémcsőbe, úgy hogy közel legyen a mintához, de ne érintkezzen vele. A kémcső mintát tartalmazó részét ezután lángba tartjuk, ezáltal a minta elég. (Vigyázzunk, hogy a pH-papír ne kezdjen el égni!) A mintából kiáramló égéstermékek a savasságuknak, illetve lúgosságuknak megfelelő színt eredményezik a pH-indikátorpapíron. Ezzel a módszerrel feltétlenül felvilágosítást kapunk arról, hogy tartalmaz-e savas vagy lúgos anyagokat a minta, amelyek olyan drasztikus körülmények között, mint az égés felszabadulhatnak belőle. Ha extrém eredményeket, azaz rendkívül savas vagy lúgos értékeket kapunk egy anyag száraz desztillációval történt vizsgálatakor, azt semmi esetre se alkalmazzuk. A hideg extraktum pH mérése: az ezzel a módszerrel nyert eredmény jobban közelít a múzeumi körülmények között az egyes anyagokból felszabaduló sav vagy lúg mennyiségének megbecsléséhez. Egy kémcsőben az apróra vágott vagy őrölt 1 g mintára 50 cm3 frissen készített vagy kiforralt, ellenőrzött pH-jú desztillált vizet öntünk. Ezzel párhuzamosan egy másik kémcsőbe is desztillált vizet teszünk. (A vakpróbára azért van szükség, hogy ha az környezetből széndioxidot vagy egyéb savasságot okozó gázt old be, azt az eredmények értékelésénél figyelembe kell venni). 24 óra eltelte után megmérjük a pH-ját mind a mintát tartalmazó víznek, mind a vakpróbának. Amennyiben a minta által adott pH az 5,5-8,0 közé esik, az illető anyagot ebből a szempontból alkalmazhatónak ítéljük meg.34 A tesztet leírók javasolják, hogy textil esetén válasszuk szét a lánc és vetülékfo19
