Műtárgyvédelem 23., 1994 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Konzerválás - Beöthyné Kozocsa Ildikó: Súlyosan károsodott pergamenkódexek restaurálásának lehetőségei
tó a különböző színárnyalatú japánpapír-rostok alkalmazásával, de festhető is koncentrált tea-, kávé- vagy papírpép-színezékckkcl. A fehérség fokozására a pépbe több fenyőcellulózt és/vagy titán-dioxidot keverünk. Az alappépben a pergamenrost és cellulózrostok aránya egyenlő, de a kiegészítendő pergamen kézirat milyenségétől függően változtatható az arány. (3. kép) Ha azonban kizárólag pergamenrostokat használunk, az öntet áttetsző és törékenyebb lesz, és nem tapad jól az eredeti kézirat széléhez. A kísérletek útján kialakított pépekből készült öntetek Bally-féle hajtogatásállósága 1500 ciklus, az öntéssel kiegészített mintadarab szakítószilárdsága 20,4 N/m2. A vákuumasztalon alulról megvilágítható, perforált plexi lapon poliamid szilán és dióién selymen fekvő pergamen kézirat öntés előtt alkoholos porlasztással megnedvesíthető, így jobban ráfekszik az. asztallapra és könnyebben önthető. Az öntés műanyag flakonból vagy más, csőrös edényből történik. (4. kép) A szárítás dióién selyem, filc, később poliészter szilák (Bondina) között fokozatosan lenehezítve, lassan megy végbe. Végül szűrőpapírok között még több hétig présben marad a kézirat. Érzékeny, sérült miniatúrákat tartalmazó kézirat esetében még kíméletesebb eljárás a félszáraz vagy szükség esetén teljesen megszárítolt öntettel való kiegészítés. A félszáraz öntettel úgy dolgozunk, hogy a filcre diolént helyezünk, ezeket alkoholos vízzel megnedvesítjük, majd a pépből a szükséges mennyiséget több rétegben ráöntjük. Kissé hagyjuk megszikkadni, majd Vetexet vagy Bondinát (poliészter) simítunk rá, mintegy leitatva róla a nedvességet. Ezután szike segítségével felemeljük és az ugyancsak filcre és diolenra helyezett kézirat kiegészítendő részére illesztjük. Vetexet simítva rá kissé lenehezítjük. Ha gyenge a pergamen, Klucelt tartalmazó etilalkoholos oldatot poriasztunk rá, majd fokozatosan préselve szárítjuk. Félszáraz péppel dolgoztunk például a XIV. századi Dante-kódcx hiányainak kiegészítésénél. (5., 6., 7., 8. kép) A kiegészített levelek felületének kezelésére csak különleges esetekben van szükség, olyankor, ha sok repedés, illetve apró lyuk van az írott felületen, amely hibákat nem lehetne a szöveg részleges lefedése nélkül helyreállítani. Ebben az esetben kasírozó anyagként aranyverőhártyát (marhavakbél-hártyát) vagy szintetikus kollagént használunk, amelyet borecet nélkül készült pcrgamcncnyvvel és búzakeményítő keverékével ragasztunk fel. A miniatúrákat természetesen soha sem szabad lekasírozni. Teljesen megszárított öntettel akkor dolgozunk, ha egyáltalán nem szabad a kéziratot nedvességgel érintkezésbe hozni. A hiányoknak megfelelőre alakított öntetet perga- menenywel vagy sűrű rizskeményítővel ragasztjuk az eredeti pergamen kézirat széléhez. Ezzel a módszerrel restauráltuk az Országos Széchényi Könyvtár Augustinus Corvináját. A kódexlevelek konzerválása után került sor az ívek felfűzésére és bekötésére. A szakértők döntése szerint megtartottuk a török bőr borítókat, mivel ezek már hozzátartoznak a kéziratok történetéhez. Kicseréltük a silány minőségű papírtáblákat és előzékeket, restauráltuk a kopott és szűk bőrborítókat. A „Corvina program” néven ismertté vált feladatot 1991 végén fejeztük be. A kódexek visszakerültek őrzési helyükre, a Budapesti Egyetemi Könyvtárba. Előbb azonban papír kéziratokkal együtt 35 restaurált kötetet kiállítottunk az Országos Széchényi Könyvtár Corvina termében, ahol 1992. március 11-27-ig láthatta a szakma és a közönség. A kilenc év folyamán a munka közben létrejött kísérleti anyagok, jegyzőkönyvek, szakértői jelentések, a részeredmények publikációi, a bel- és külföldi konferenciákon tartott előadások, fényképek, diafelvétclek egész szakkönyvtárat lesznek ki. A kiállításon ebből a dokumentációs anyagból is bemutattunk néhányat. 136
