Műtárgyvédelem 23., 1994 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Konzerválás - Béres Erzsébet Anna: Alvaro Pirez de Évora A feltámadt Krisztus című képének restaurálása
ALVARO PI RÉZ DE ÉVORA: A FELTÁMADT KRISZTUS CÍMŰ KÉPÉNEK RESTAURÁLÁSA Béres Erzsébet Anna Összefoglalás: a 93-as év vegén, 94 elején restaurált középkori fatábla igazi meglepetésekkel szolgált. Valós állapotának kifürkészése ugyan rendkívüli hiányokat tárt fel, de olyan eredeti állapottal ismertetett meg bennünket, amiről a kiállításban lévő kép láttán nem is álmodhatott senki. A töredékes állapot kezelése - állagának megóvása, esztétikus prezentálása - legalább annyi szakmai izgalmat és tanulságot jelentett a restaurátornak, mint a tisztítás. 1994 tavaszán Lisszabonban gyűjteményes kiállítást rendeztek egy XV. század eleji festőnek, a portugál származású, de Itáliában működő Alvaro Pirez de Evorának. A kiállításra a Budapesti Szépművészeti Múzeum is elküldte a maga Alvaro Pirez képét, mely a Feltámadt Krisztust ábrázolja és a Régi Képtár állandó kiállításának darabja. Mivel a kép nem volt utaztatható állapotban, s szemmel láthatóak voltak javításai, átfestései is - restaurálásával engem bíztak meg 1993 nyarán. A feszes tempót kívánó munka szomorú és örömteli meglepetésekben egyaránt részeltetett. Talán ezért, talán az ábrázolt szuggesztív méltóságának folytonos látványa miatt (mely a tisztítás fázisaiban is sugárzott a képről) a vele való foglalkozás mindenkor örömömre szolgált. Restaurálási dokumentációm tehát inkább élménybeszámoló, mintsem tudományos munka. Mégis szeretném remélni, hogy nem nélkülöz bizonyos tanulságokat sem. Átvételekor az egész három részből illesztett, szúette fatáblát (106 x 78 x 3 cm) két hátoldali hevederléc és elől egy profilozott, imitált aranyozású ráépített keret fogta össze, valamint az a kemény fekete kéreg (elől-hátul), mely egy régi, valószínűleg kát- rányos-méhviaszos konzerválásból ered. A festék- és alapozórétegben kemény hólyagok, sötétszélű kagylók, ill. hosszanti lefutású széles fekete (elfedett) repedések, a kirepülő nyílások körül pedig kis fekete kráterek voltak. Az enyves-kréta alapozáson, a képfelület és a keret találkozásánál (a két fa eltérő irányú mozgása miatt) kb. fél centiméter széles töredezett árok futott körbe, a felső és oldalsó széleken. Alul ez az árok hiányzott. A megsötétedett lakk alatt is jól látszott, hogy a testszínek a zöldföldes aláfestésig lekoptak. A bíborpalást sötét violába mélyülő krapplakk, melynek kézelőként és gallérként szélesen kiforduló bélése zöldesbarnának sejlett, de leginkább csak sötét foltként jelent meg. Szélét a kép bal alsó sarkában és Jézus bal válla alatt olajarany ara- beszk díszíti. Az ing poncolt aranyából csak a sötét mintás bólusz maradt. Poncolás rajzolja ki a glóriát, a zászlóvégi keresztet és a képet három oldalról keretező szegélydíszt is. Az ábrázolásról leolvasható az 1 tál iára ható keleti ikonográfia (Anasztázisz, Maies- tas Domini). Ikonosztázba vagy más építménybe illesztésnek nem látszott nyoma, a kovácsoltvas szögek (úgy tűnt) eredeti helyükön vannak. Összegezve elmondható, hogy a mű a kiállításban sötét tónusával egységes, ikonszerű látványt nyújtott. Az olajos átfestések helyeit szinte mindenhol jól lehetett látni, csakúgy, mint a háttér hiányait lefedő bóluszos javításokat. Azt azonban, hogy mekkora hiányokat fednek ezek a „szépítgetések” természetesen nem láthattam. A legmegfejthetetlenebbnek látszó felület az a kaotikus barnaság volt, amely a gallért fedte. Mivel itt az UV megvilágítás sem segítette a tájékozódást, egy - a tábla egészére kiterjedő - röntgenvizsgálattól reméltem az eredeti réteg feltárását, valamint a nagyobb szújáratok és üregek feltérképezését. A felvételek a tisztítást önmagukban nem nagyon segítették. Merőben más el109
