Műtárgyvédelem 23., 1994 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Scheinring József: XVII. századi karosszék történeti és technikatörténeti kutatása
így tehát én is folytattam a kutatást visszamenőleg 1913-ig, de több levelet nem találtam. Feltűnt, hogy a levelek csak saját osztályi iktatószámmal vannak ellátva, kivéve egyet, amelyen egy főigazgatósági iktatószám van. Feltételezésem szerint ez a leirat lehetett ami összefügghet a tárgy felajánlásával, illetve a vétel körülményeivel. Az 1954- ig terjedő főigazgatósági iratanyag azonban az Országos Levéltárban van elhelyezve. Tehát ott tartottam majdnem ahol elkezdtem. Közben két fontos dolog történt. A szék próbatisztítása előtt, az egyik nap az alagsori műhelyem nagyon rossz világítása ellenére pont úgy esett a fény a székre, hogy a vastag, majdnem feketére színeződött felső lakkréteg alól halványan festés nyomai bukkantak elő. Legnagyobb meglepetésemre, a szék lábait végigfutó fekete indaszerű festés díszíti. Ez azért is nagyon meglepett, mert egyetlen publikáció sem említi, hogy a szék festett. A másik fontos dolog pedig az volt, hogy a közben párhuzamosan folytatott kutatás során rábukkantam a MNM székéhez megszólalásig hasonlító, az Iparművészeti Múzeum tulajdonát képező analóg darabra.7 A tárgy a Nagytétényi Kastélymúzeum állandó kiállításán van elhelyezve. Bár a múzeum évek óta zárva van, mégis sikerült megtekintenem a széket. Kísérteties a hasonlóság! A bőrkárpitok bevarrt díszítései, a díszszögek szőlőfürt formájú elhelyezése és száma a könyöklőn egy az egyben megegyeznek. (3. kép) Egyre izgatottabban jártam körül a nagytétényi széket, és fedeztem fel újabb és újabb azonos jegyeket pl. a hátsó jobb oldali lábon fent a sarokban egy ugyanolyan sallang darabkát, mint amilyenek a MNM székén aránylag szép számban eredeti helyükön láthatók. Feltűnt, hogy a nagytétényi szék táskás háttámláját valamikor a két szélén kimetszették és a mostani háttámla csak kívülről van felerősítve az eredeti bőrmaradványikra és a pótlás jóval kisebb, mint az eredeti támlabőr volt. Ezen is felfedezni véltem festés nyomait, méghozzá az ülőpárna bőre és a káva közötti részben halvány világoszöld színt találtam. Ezek után az Iparművészeti Múzeum bútor osztályát vettem ostrom alá. A tárgyleírókarton - látszatra hasonlóan semmitmondó, mint a Nemzeti Múzeumé - gyakorlatilag a tárgyról, a vétel körülményeiről nem derül ki semmi. Ugyanúgy a leltárkönyvből sem. Egy azonban igen: a széket 1953-ban vették bizonyos Kocha- novszky Mórtól 1000 Ft-ért, és egy lakcím.8 Arra gondoltam, hogy feltételezhetően élhet még a tulajdonos vagy leszármazottja. A telefonszámon elindulva jutottam a volt tulajdonos fiához és annak ügyvédjéhez. Először elzárkóztak az információadástól, de végül megértették kutatásom lényegét - a tárgy eredetét célozza közölték az elhalt eladó már szintén elhunyt feleségének nevét: Bethlen Erzsébet. Közben a székkel, illetve most már székekkel kapcsolatban nem csak eredettörténeti kutatásokat folytattam, hanem technikatörténetit is. Több dologra próbáltam írásos anyagot találni. Részben a bőrborítás készítéstechnikájára, részben, hogy kik és hol készítettek ilyen székeket Erdélyben. Hiszen minden jel arra mutatott, hogy mindhárom szék onnan származik. Ekkor került a kezembe Koroknay Éva cikke: Művészi bőrmunkák Európában.9 Cipőipari dokumentáció, melyre a Bőripari Kutatóintézet könyvtárában bukkantam. 7Ltsz.: 53. 1902. M: 121 cm.sz: 58 cm.mé: 53 cm. 8 A Kochanovszky Mór név valószínűleg elírás, melynek oka az lehet, hogy fent nevezettől korábban számos darabot vásárolt, illetve kapott ajándékba az Iparművészeti Múzeum. Itt Kochanovszky Zdenkóról van szó, aki Bethlen Erzsébet férje volt; ld. Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. Budapest, 1990.1. 167. o. (megjegyzés tőlem K. P.) 9 Koroknai Éva: Művészi bőrmunkák Európában. Cipőipari dokumentáció VII. évf. 1963. 3.SZ.43-65.0. 10
