Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Konzerválás - Gát Eszter: Javítások és restaurálások Beethoven Broadwood zongoráján, 1818-1966
nyel, és most egy [hangerősítő] készüléket is kap, olyat, amely passzol rá.”44 A „Schallmaschine” és a zongorajavítás elkészültét májusra Ígérte Gráf, de a munkát csak jóval később fejezte be. „Készen van már az angol zongora?”45 „Egy óránál is többet fantáziáit nekem, miután a készüléket, a London városától ajándékba kapott, de most már eléggé szétvert nagy zongora rezonánsára helyezte. A hangja nagyon erős, puffogó, és ő áradón, zseniálisan játszott, legtöbbször mint egy zenekar, eléggé ügyes még a keresztfogásokkal, mind két kezével (néhányszor mellé nyúlt). ”46 A javítás után Graf hangszere továbbra is Beethovennél maradt.4' Beethoven kíméletlenül bánt hangszerével, s az ebből következő hibák sem az angol zongorának, sem a bécsi zongorakészítőknek nem róhatok fel. A zongora 1827-ig, Beethoven haláláig, a zeneszerző Schwarzspanierhaus-i lakásán maradt. Néhány évvel korábban, Európa legmodernebb zongorájának számított a Broadwood. A süketülő, örökké elégedetlen zeneszerző romossá verte a hangszert, ezért, és csekély hangterjedelme miatt, a hagyaték árverésekor, csak nehezen talált vevőre. Végül a zeneműkiadó, C. Anton Spina 181 Guldenért megvásárolta a zongorát. A relikvia-hangszert Spina, 1845-ben Liszt Ferencnek ajándékozta, aki becsomagolta és Weimarba szállíttatta, és a könyvtárszobájában helyezte el. Javítások 1827 után A zongorát, a weimari Altenburg első emeletén, az Erard zongorával összepárosítva, a könyvtárszoba közepén állították fel és itt is maradt 1861-ig. Ekkor vitték át Liszt Hofgärtnerei melletti házának egyik földszinti szobájába. Liszt, a Beethoven zongorára helyezte azt az ezüst kottatartót, amelyet 1858-ban tisztelőitől kapott ajándékba. Liszt, az ereklye-zongorát nagy becsben tartotta, de feltételezhetően sosem játszott rajta. Ebből az időből javíttatásnak, átalakításnak nem maradt nyoma. Liszt 1861-ben, egy levélben így foglalta össze a zongora történetét: „A Beethoven zongorát [...] a nagy embernek a londoni Ries, Cramer Knyvett, Moscheies48 und Klakbrenner válsztották ki, majd ellátták aláírásukkal és Broadwood egy latin ajánlásával [...] legtöbbször hangolatlanul és anélkül, hogy a siakadt húrokat pótolta volna, használta. Halála után Spina vásárolta meg akivel én a Diabelli kiadóval fennálló kapcsolataim révén kerültem barátságba és 45-ben Bécsben Spina nekem ajándékozta ezt a művészeti ereklyét. ”49 Az idősödő Liszt, aki magyarországi ünneplései ráébresztettek hazafias kötelességére, elhatározta, hogy gondoskodik legértékesebb emléktárgyai, közöttük a Broadwood zongora végleges elhelyezéséről is. A szállításra - Liszt óhajával ellentétben - csak Liszt és Caroline Sayn Witgenstein hercegné halála után, 1887-ben került sor. A Magyar Nemzeti Múzeum régiségtára ún. Ereklyetermében azonnal közszemlére is 44 „Das englische braucht viel Reparatur; er wird jetzt eine Maschine machen die auf dieses paßt” 1826. ápr., Karl van Beethoven BKJ1 IX/147 4 „Ist denn das englische Klavier noch nicht fertig?” Schindler, 1826. júni. eleje. BKII VIII/288 „Er phantasierte mir über eine Stunde lang, nachdem er seine Gehörmaschine angelegt und auf dem Resonanzboden gestellt, auf dem von der Stadt London ihm geschenkten und bereits ziemlich zerschlagenem großen, langen Flügel, von sehr starkem, puffigen Ton, in fließender genialer Weise, meist orchestral, noch ziemlich fertig im Überschlagen der rechten und linken Hand (griff einige Male daneben). 1826. szept. F. Wieck an seine Frau Felix Braun: Beethoven im Gespräch. Wien 1971. 51 old. „Schindler setzte sich an einem der beiden Flügel, die nebeneinader mitten im Zimmer standen” 1826 dec. kdzepe. Cramolini: Erinnerungen an Beethoven. Felix Braun: Beethoven im Gespräch. Wien 1971.80 old. Moscheies nevét tévesen említi a levél. 49 Liszt levele Weitzmann-nak. C. F. Weitzmann: Geschichte des Clavierspiels und der Clavierliteratur. Stuttgart, 1879.294 old. 106
