Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Konzerválás - Morgós András - Hervainé Nagy Judit: Nagy sótartalmú mállott, festett kerámiák restaurálása : sók szerepe a kerámia károsodásában; mállott kerámiák szilárdítása kovasav-észterekkel
károsodását okozó sót vizes oldással lehetett eltávolítani. Mindezek figyelembevételével az előkísérletek végzése után a kovasav-észter alapú (tetraetoxi-szilán) szilárdítóanyagot választottuk. A szilárdítószert magunk állítottuk elő. A szilárdító keverék a kovasav-észter mellett katalizátort, vizet és oldásközvetítőt is tartalmazott. A szilárdító keverék összetétele: 72gSi(OEt)4 18 g aceton 9 g víz 0,5 g a Wacker cég T37 katalizátorából A tárgyak felületére a keveréket ecseteléssel, öntéssel vittük fel. A tárgyakat a restaurálás további lépéséig, a teljes bekötés létrejöttéig, 1 hétig állni hagytuk. A festékréteget a kerámián rögzíteni kellett, hogy a sóeltávolításkor le ne váljon, különösen azokon a helyeken, ahol a felvált festékréteget sókristályok rögzítették a kerámiához. Ezért a meglévő festékréteget először Paraloid B72 etil-akrilát és metil-me- takrilát kopolimer műgyanta 5%-os toluolos oldatával átecseteltük, hogy a festékszemcsék közé kötőanyagot juttassunk, majd 15%-os PVB /poli(vinil)butirál/ alkoholos oldatával és japánpapírral a festett részeket leragasztottuk. Azért választottuk a japánpapiros leragasztáshoz a PVB-t, mivel ezt az alkohol jól oldja, míg a Paraloid tiszta alkoholban rosszul oldódik. A konzerválás végeztével a leragasztott japánpapírt el kell távolítani, ami alkohollal könnyen megoldható. Ekkor az alkohol nem old magával az alatta lévő festékrétegből, amelynek a festékszemcséit a lebontódott kötőanyag helyére bevitt, alkoholban rosszul odódó Paraloid tartja össze. Amennyiben mindkét műgyanta ugyanabban az oldószerben egyformán jól oldódik, akkor fennáll annak a veszélye, hogy a festékréteget is leoldjuk. A japánpapiros leragasztás előtt még a nagyobb lapkás felválások alá Paraloid B72 15% -os toluolos oldatát juttattuk, hogy ezeket rögzítsük. Erre azért volt szükség, mert a kerámia finomszerkezetének szilárdítására alkalmazott kovasav-észter, csak a mikro- szerkezetet szilárdítja és a nagy repedéseket nem tölti ki, így ezeknek a fixálására Para- loidot kellett alkalmazni. A só eltávolítása a kerámia-szerkezetből desztillált vizes extrahálással történt, statikus immerziós módszerrel. A maszkokat műanyag gyerek-fürdőkádba desztillált víz alá merítettük. A desztillált vizet eleinte naponta, majd később ritkábban lecseréltük. A desztillált víz konyhasó tartalmát ellenőriztük, a fürdőből kivett vízmintához kémcsőben ezüst-nitrát vizes oldatát öntöttük, a kiváló csapadék jelezte a klorid, vagyis a konyhasó jelentlétét. A sókioldást és a vízcserét addig végeztük, amíg az ezüst-nitrátos reakció negatív nem lett. A sótalanítás 4 hónapig tartott. A sótalanítást a vízzel telített kerámia lassú kiszárítása követte. A kerámiákat a vizet már nem tartalmazó fürdőkádban hagytuk, és ennek letakarásával szabályoztuk a légcserét és így a száradást. Száradás után a japánpapiros leragasztást alkohollal eltávolítottuk. Azokon a helyeken, ahol a festékréteg az alatta lévő só kioldása miatt felvált, ott a japánpapiros leragasztás eltávolítása közben a felbontáskor láthatóvá vált felválást 15%-os Paraloid B72-oldattal rögzítettük a kerámiához, majd a leragasztás eltávolítását a Paraloid műgyanta megszáradása után folytattuk. A japánpapiros leragasztás teljes eltávolítása után injektálással 15%-os Paraloid B72 oldattal rögzítettük a kerámia felületi felválások alatti, mélyre nyúló vastag repedéseit. Szükség esetén a felválást szilikon-papíron keresztül levasaltuk. Végezetül a felesleges Paraloidot a felületről metil-etil-ketonnal visszatöröltük. 56
