Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Restaurálás - Konzerválás - Morgós András: Új lehetőségek és irányzatok az üvegrestaurálásban : a törésmutató és a láthatatlan ragasztás, kiegészítés; kötésközvetítők; szilikon negatívvétel; műgyanták sárgulása

A létrejött szilikon filmréteg részben mechanikai adhézióval „kapaszkodik” az üveg pórusaiba és részben kovalens sziloxán kötést alkot az üveggel. Infravörös spektroszkópiával bizonyítható, hogy az üvegfelületen a szilán és az üvegfelület reakcióba lép egymással (45). Az üvegfelület különböző állapotait mutatja a 7. ábra: a.) szobahőmérsékleten; b.) 150 °C-ra melegített; c.) 800 °C-on kihevített. A 3450 cm*1 tartományban a spektrum az üvegfelületen adszorbeált vízmennyiséget mutatja, ami 150 °C-ra történő melegítéskor eltávozik. A 3660 cm*1 az üvegfelületen egymáshoz közel lévő hidroxil csoportjainak egymás­sal létesített hidrogén-híd kötését jelzi. Ha az üveget tovább melegítjük, csak a 3747 cm*1 csúcs marad meg a spektrumon, ami a szabad szilanol (Si-OH) vibrációs rezgésé­nek felel meg. 7. ábra Különböző állapotú üvegfelületek infravörös spektrumai Lynn és Filbert alapján (45) A múzeumokban található üvegek felületének állapota az (a) állapotnak felel meg, mivel az üveget általában a restauráláskor nem hevítik ki és nem dehidratálják. Kötésközvetítők használatával egy esetleg gyenge üvegragasztó (pl. Paraloid B72 oldat) is ragasztásra jól használható, mivel a ragasztó kötődését az üvegfelülethez a kö­tésközvetítő jelentősen megnöveli. Érett és munkatársai (42) sikeresen használtak metakrilát funkciós kötésközvetítőt (-metakriloxipropil-lrimctoxi-szilánt) és 5-10% acetonos Acryloid B72 műgyantát (Rohm & Haas Co.) teljesen elkorrodálódott üvegek valamint üvegek felületén lévő korróziós rétegek szilárdítására, felvált dekorációs rétegek rögzítésére és mikrorepedé- sek kitöltésére. Az előkezelésre a szilán 0,5%-os alkoholos vagy acetonos oldatát hasz­nálták. Ezeket az oldószereket nem tartották megfelelőnek irizáló üvegekre, mivel mindkét oldószer az irizáló felületi instabil korróziósréteget dehidratálja és ezáltal az üveg belső repedezése jöhet létre. Ilyen instabil, irizáló üvegekhez oldószerként toluol használatát javasolják. A szilános előkezelés után, napok elteltével, a száradás után vé­gezték az Acryloid B72-es kezelést. A ragasztó, szilárdító műgyantának a kötésközvetítő miatti túl erős kötődése követ­keztében a műgyantás kezelés esetleg eltávolílhatallanná (irreverzibilissé) válhat ezért ennek ismeretében a megfelelő etikai elvek és a tárgy állapotának, adottságainak figye­lembevételével döntsünk az alkalmazása mellett. 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom