Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Konzerválás - Morgós András: Új lehetőségek és irányzatok az üvegrestaurálásban : a törésmutató és a láthatatlan ragasztás, kiegészítés; kötésközvetítők; szilikon negatívvétel; műgyanták sárgulása
Régebben a törött üvegdarabok összetartására fémet használtak (7), ami természetesen színben eltért az üvegtől. Ma már nagyszámú műgyanta áll rendelkezésre a törött részek ragasztására és a hiányok kiegészítésére (8-11). Bizonyos ragasztókkal elérhető, hogy csaknem láthatatlanul lehet az üveg töréseit ragasztani és a hiányokat kiegészíteni. A „láthatatlan” ragasztáshoz, kiegészítéshez az üveg és a ragasztó-kiegészítő műgyanta törésmutatójának azonosnak kell lennie. A különféle típusú ragasztó-kiegészítő műgyanták törésmutatója különböző, azért az üveg törésmutatójának megfelelő ragasztó-kiegészítő anyagot ki kell választani. A műanyagok törésmutatója kis határon belül adalékanyagokkal változtatható (12). Az üvegeken a törés, repedés azért látható, mert a repedést kitöltő levegő törésmutatója nagymértékben különbözik az üvegétől. Minél jobban megközelíti a ragasztó-kiegészítő műgyanta törésmutatója a szóbanforgó üvegét annál jobban válik láthatatlanná a törés vagy a hiány. Madsen (13), Ogden (14) valamint Tennent és Townsend (15) próbálkoztak egy adott törésmutatójú üveg törésmutatójának megfelelő ragasztó alkalmazásával. 1.4.1. Esztétikailag kielégítő ill. láthatalan restaurálás 1.4.2. Történeti és művészi üvegek és a ragasztó-kigészítő műgyanták törésmutatói A láthatatlan ragasztás és kiegészítés problémáját az jelenti, hogy a műtárgy-üvegek törésmutatója nem azonos, hanem széles tartományban változik. A láthatatlan javításhoz tehát ismerni kell az üveg és a ragasztó-kiegészítő műgyanta törésmutatóját. A kereskedelmi műgyanták törésmutatója többnyire a gyártmányismertetőkben megtalálható. Az üvegek törésmutatójával kapcsolatos konzervátori szakirodalom elég hiányos. Történeti üvegek törésmutatójának mérésével és a szakirodalmi adatok összegyűjtésével Tennent és Townsend foglalkozott részletesen (15). Az egyes üveg- és műanyag-családok valamint kiválasztott gyártmányok törésmutatóit a 6. ábra tartalmazza. Tennent és Townsend megállapítása szerint a történeti és művészeti üvegek törésmutatója többnyire 1.480-1.580 közé esik. Az egyes üvegragasztó, kiegészítő műgyanta-családok törésmutatója jóval kisebb törésmutató tartományban változik. A szilikonok törésmutatója az említett üveg-törésmutató tartományon kívülre esik, így alkalmatlanok láthatatlan üvegjavításra. Az üveg korróziója, károsodása és hőkezelése befolyásolja az üveg törésmutatóját (16,17). Tennent és Townsend kísérletei szerint (15) a műgyanták törésmutatója a bekötés vagy száradás során változik, ezért a ragasztás kezdeti megjelenése is kicsit változik. Oldószeres műgyanta ragasztók esetén az oldószer teljes elpárolgása éveket vehet igénybe, a törésmutató a jelenlevő oldószer mennyiségétől függően általában 0,01 körül változik. A törésmutató az oldószer távozásával nő, de néhány év múlva se éri el a szilárd műgyanta feloldás előtti törésmutatóját. 25
