Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányutak - Tímárné Balázsy Ágnes: Makisi tánckosztüm, meg a boszorkányorvos eszközei : avagy kell-e kémia az afrikai restaurátornak?
MAKISI TÁNCKOSZTÜM, MEG A BOSZORKÁNYORVOS ESZKÖZEI avagy: kell-e kémia az afrikai restaurátornak? Tímárné dr. Balázsy Ágnes Összefoglalás: Afrikai múzeumi embereknek szervezi az ICCROM (római székhelyű Nemzetközi Restaurátorképző Intézet) azt a programot, amelynek során a legfontosabb múzeológiai és műtárgyvédelmi ismereteket tanítják meg. Ennek keretében kerül sor a kémia tanítására. Miként kell és lehet kémiát tanítani egy „megelőző konzerválás” témakörű tanfolyamon - erre keresi a választ a cikk szerzője. Afrika az egyik legnagyobb kontinens. Éppúgy, mint Európában, országai igen különbözőek, ezért hát senki sem nyilatkozhat bárminek a helyzetéről Afrikában általánosságban. Két országának műtárgyvédelmi gondjait sikerült közelebbről megismernem: Zambiáét és Nigériáét. Az egyik hétszer, a másik tízszer nagyobb ország Magyarországnál. Ehhez képest, Zambiában összesen négy, Nigériában két nagyobb múzeumot tartanak nyilván, de egyikről sem mondható, hogy korszerű. Voltam ugyanakkor olyan múzeumban egy harmadik országban, Zimbabwében, amelyek láttán méltán önti el irigység az európai embert. Nem szabad tehát általánosítani az afrikai műtárgyvédelem helyzetével kapcsolatban sem. Az ICCROM (római székhelyű Nemzetközi Restaurátorképző Intézet) PREMA nevű programjának keretében jutottam el Afrikába. Gael de Guichen, az ICCROM helyettes igazgatója kezdeményezésére 1986-ban indult az a századfordulóig megtervezett program, aminek a célja olyan afrikai szakemberek képzése, akik meg tudják őrizni az Afrika kultúrális örökségének nagy részét jelentő néprajzi tárgyakat. Az ICCROM-on kívül az UNESCO, az Európai Közösség, Franciaország, Nagy-Britan- nia, Németország, Svájc, Hollandia, Dánia, Norvégia, Svédország, és Finnország kormányai, valamint amerikai alapítványok biztosítják a program anyagi hátterét. A program elindítását a kulturális örökség megmentésével foglalkozó nemzetközi szervezetek olyan felmérési eredményei indokolták, amelyek szerint meg kell állítani azt a folyamatot, hogy az európai és az amerikai műtárgypiac határozza meg az afrikai néprajzi és művészeti tárgyak értékét és szipkázza ki az ízlésének megfelelőket az afrikai kontinensől. Erre azért is van módja, mert az afrikai múzeumok többsége szervezetlen. Ijesztő az egyik abidjani muzeológus közlése, miszerint egy hatvanas években Európában turnézó maszkokat, zeneeszközöket és aranyékszereket bemutató kiállítás 226 darabjának a fele eltűnt anélkül, hogy a kölcsönző múzeumok keresték volna. Igaz, hogy az afrikai műtárgyak egyelőre sokkal jobb helyzetbe kerülnek egy európai vagy egy amerikai gyűjteményben, mint az afrikai múzeumok földtől a plafonig áttekinthetetlenül és rendszertelenül zsúfolt, szellőzetlen, termeszek és rágcsálók által látogatott raktáraiban. Ez a sors azonban csak a fehér ember által legértékesebbnek ítélt tárgyaknak jut. Gael de Guichen szerint a mai Afrika a reneszánszkori Firenzéhez hasonlítható, ahol a művészeti, a kultikus és a használati tárgyak közötti határvonal még nem kimutatható. Muszlim misszionáriusok tevékenysége, a törzsi villongások, a háborúk és a városi civilizáció terjedése miatt azonban a történetileg és néprajzilag rendkívüli értéket képviselő tárgyak tömege pusztul el. A PREMA program célja az, hogy megtanítsa az afrikai múzeumi szakembereket szűkebb és tágabb környezetük tárgyainak megbecsülésére és gondozására. Ugyanakkor abban a munkában is segíteni kívánja az 239
