Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálástörténet - Morgós András: Régészeti faanyagok konzerválásának története Magyarországon
A csónak a gondos tárolás ellenére darabokra esett szét, a darabjai teljesen megvetemedtek (5). A szigetvári 8 m-es fagerendákból álló szerkezetet sem sikerült megmenteni, mivel az ásatás során 1 hónapig a nyári melegben csak csomagolópapír alatt tartották, és amire a konzerválásra került a sor, a darabok repedeztek, vetemedtek, zsugorodtak és ezen a konzerválás már nem segíthetett. A szigetvári faanyag konzerválási kísérleteinél timsó, polivinil-acetát műgyanta toluolos oldata, vízzel hígított karbamid-formaldehid gyanta és alkohollal hígított karbamid-formaldehid gyanta konzerváló szerekkel próbálkoztak. A szétfűrészelt gerendán a legjobb eredményt az alkohollal hígított karba- mid-formaldehid műgyanta oldat adta (5). Ettől kezdve a karbamid-formaldehid műgyanta használata gyakorivá válik. A Szigetváron talált régészeti faanyagok közül talicskákat sikerült megmenteni. Ezek konzerválása a későbbiekben történt a Központi Muzeológiai Technológiai Csoport műhelyében. A sikeres konzerválást poli(etüén-gli- kol)-lal (PEG 1500) végezték. A konzerválásról publikáció nem készült. Nagyméretű vízzel telítődött faanyag konzerválásának első jelentős sikere Magyar- országon a nagyvázsonyi vár hídmaradványának és famedencéjének konzerválása. A konzerválást denaturált szesszel hígított (1:2) karbamid-formaldehid műgyantával /Ce- lodal \J végezték. Katalizátornak oxálsavat használtak (6). Az inotai 3 m hosszú bödönhajót is karbamid-formaldehid gyantával (Arbocoll) konzerválták. 1966-ban Brendel Gusztávné már korszerű metil-metakrilátot használó konzerválási eljárást ismertet (9). Sajnos az eljárásban a faanyag víztelenítése nem mondható annyira korszerűnek. A konzerválandó vizes fatárgyat hagyja egy kicsit kiszáradni, így a fa szikkasztása után kezdi a konzerválást. A kereskedelmi metil-metakrilátból eltávolítja az inhibitort (2% nátriumhidroxidot tartalmazó nátrium-klorid oldattal rázza össze), szétválasztás után szilikagélen szárítja, majd hozzáad 1% benzoil-peroxidot és 2,5% di- oktil-ftalátot. A keveréket ugyanannyi acetonnal hígítja. Az így elkészített oldat hűtő- szekrényben sokáig eltartható. A felhasználás előtt a metil-metakrilátra számítva 0,2 - 0,3% dimetil-anilint ad az oldathoz. Az így elkészített konzerváló oldatot ecsettel viszi fel a fa felületére, majd a fát polietilén fóliával takarja be. A kezelést addig folytatja, amíg a fa szívóképessége tart. A fa repedéses helyeire a dimetil-anilin nélküli oldatból előpolimcrizátumot készít 60-70 °C-ra történő melegítéssel, amely a fában pár nap alatt beköt. Az 1960-as évek végén és a 70-es évek elején a Központi Múzeumi Igazgatóság Mú- zeológiai és Technológiai Osztályán több kisebb méretű leletet konzerváltak Szalay Zoltán által kidolgozott eljárással /középkori tányérok, tálak, kanalak sajtár, kézi fújtató stb. (10). A fatárgyak víztelenítésére tercier butil-alkoholt és acetont alkalmaztak. A szilárdítást Poliészter M 29 magyar gyártmányú műgyantával végezték, amelyhez 3% katalizátort és 1,5% gyorsítót adtak. Az impregnálást vákuumban tették teljessé. A fatárgy felületéről a poliészter felesleget acetonnal távolították el. 1972-ben került sor a magyarországi vízzel telítődött faanyagok konzerválásának egyik legjelentősebb állomására, a barcsi bödönhajó konzerválására (11). A tölgyfából készült 11,5 m hosszú, 1,5 m magasságú és 10 cm átlagos falvastagságú bödönhajót megtisztították az iszaptól és a szennyeződésétől, majd a felületére Arbocoll H (karbamid-formaldehid) magyar műgyantát ecseteltek. Előzőleg a gyantához 3-4% ammóni- um-klorid katalizátort kevertek. 232
