Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Katona Imre: A Zsolnay-kerámiák sajátosságai
„Kezdhetném a spanyol-mór ízlésű élénkvörös és kék fémfényű edényeken, melyeknek szépen sikerült sorozatát láthatjuk itt, vagy a rekeszes fajtán, melynél a színek a díszítés körvonalai által vannak határolva, ami a remek technika mellett kitűnő hatást idéz elő; vagy a nagy, máz alatt aranylapot mutató arczképes tálakon, melyeknél nem tudjuk a zománcz fényét és tisztaságát vagy a művész amaz eszközeinek egyszerűségét kell-e jobban bámulni, melyekkel a körvonalak és domborulatok lágyságát el tudja érni. De ezek ugyanis ismeretesek. A mi új, a mi elsőrangú vívmány, az a réztartalmú máz, a „flambe” és a céladón translucide sur pate d’application.” „...Már hosszabb idő óta, s jóval a Manufacure Nationale keletkezése előtt foglakozott Deck e két probléma megoldásával, s habár ő sem volt képes az égetés eredményét előre maghatározni, mégis flámbéi éppoly szépek, sőt talán szebbek, mint Sévres-é, máza a rubinvörös, kék, vagy a zöld minden árnyalaltával, úgy átlátszóságát, mint fényét illetőleg eléri a chinai eredetieket.” Főleg „Dél-Franciaországban Valery és Nizza környékén, ahol római gyarmatok örökségeként az agyagipar, és az antik formák a házi és a gyári iparnál is mcgmardtak, sok flambé-készítők száma az 1880-as évek elején. Clement Massier és mások szintén az egyszínű, kivált sötétvörös mázakat vagy zöldes és barnás szürke flambékat keresnek, de nem egyenlő sikerrel, mert néha a márvány színét akarják utánozni, s kerámiát kivetkőztctik eredeti alakjából.” Az biztos, hogy a franciák már az 1870-es években készítettek olyan tárgyakat, melyeken a két eljárás egyszerre megtalálható. Különösen C. Massier volt a kétfajta lüsz- tertechnika mestere, de Th. Deck is ismete a lüszterező eljárások minden változatát. Ezt fontos hangsúlyoznunk, mert a fenti idézetből nyilvánvaló Deck egy másik technikával is jelentkezik 1884-ben. Ez pedig a máz alatti aranyfólia-díszek alkalmazása. A francia kiállítók - köztük Th. Dech és C. Massier - készítményei között is ugyanazokat a technikai típusokat találjuk, melyek Zsolnay repertoárjában már 1875-től szerepelnek: a fémesen irizáló lüsztert és a piros színű flmbét. A lüszterek együttes szereplése a szeladon mázzal, vagyis a színtelen kőedénymázzal, azt a benyomást erősíti a kutatóban, hogy a franciákat ekkor - és még igen sokáig - a kőedénymázakon előállított flambék foglalkoztatták. Az sem kétséges, hogy a flambék együttes előfordulása - nem egyszer egy tárgyon - dél-franciaországi, talán éppen Deck és Massier specifikuma. Ez a körülmény önmagában is azt a meggyőződésünket támogatja, hogy Zsolnay a franciáktól, talán éppen Th. Decktől sajátította el a lüszterezés e két, edényein alkalmazott technikáját. A gyár eozin készítményeinek jóformán az első kísérletektől kezdve különös figyelmet szentelt a sajtó. A kísérletek és az eredmények minden fázisa nyomán követhető a sajtó hasábjain. 1895-ben az eozinok egyik sajátos típusával, az ún Gubbio-lüszterrel foglakoznak a Zsolnayak Wartha irányításával és szakértői közreműködésével. Ez a lüszterező eljárás nem korlátozta a díszítések alkalmazását. A lüszterek nemcsak fémreflexet eredményeztek, hanem lazúrozottá teszik a felületet. A gyengén fémfényű, de lényegében átlátszó piros színű máz ugyanis a színeket egyöntetűvé alakítja, azok élénkségét tompítja. A főleg finom, apró minták érvényesítésére alkalmas eljárás - néhány esettől eltekintve - inkább nagy és hengeres formátumú edényeken jelenik meg. Az edényeket a gyártás menetébe beilleszthetetlen sorszámmal látták el. Az 1890- es évek végén a Zsolnay-gyárban a 6300-7800 közötti formaszámú tárgyak készültek. Tehát az 1900-as kiállításra szánt tárgyakon még a 7800-nál is magasabb formaszámoknak kellett volna lenniük. Ezzel szemben ezeken az aprómintás, Gubbio-lüszteres, főleg nagy formátumú tárgyakon szinte kivétel nélkül alig négyezer feletti formaszámokat találunk. (4196, 4226 stb.) Ilyen alacsony formaszámú tárgyaknak az 1880-as évek második felében kellett a gyárból kikerülniök. Viszont a tárgyakon levő jegy kétségkívül 1900 körüli készítési időre utal. Ezekből arra következtethetünk, hogy ehhez a 209
