Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Katona Imre: A Zsolnay-kerámiák sajátosságai
a redukciós fémmázt a gyantás lüszterfesték reakciójaként kezdték használni Deck alapján. Az Iparművészeti Múzeum mintegy 1500 darabból álló Zsolnay-gyűjteménye számos olyan típust őriz, amelyek nem nagy, legfeljebb néhány darabos sorozatban készültek. Az elefántcsont-imitációjú edények nem tartoznak a Zsolnay-gyár leggyakoribb készítményei közé. Ennek ellenére még mindig találkozhatunk ilyenekkel az állami- és magán műkereskedelemben. Az Iparművészeti Múzeumnak több ilyen elefántcsont- imitációjú edénye van. Közülük kilönösen egy kissé szűkülő szájú kupa vonja magára a figyelmet. Magassága 13 cm, talpszélessége 11, szájszélessége pedig 9,5 cm. A kupa alsó és felső részén fémmáz-pánt fut körül. A testen plasztikus mintájú mitológiai jelenet van: egyszarvún (unikornison) ülő meztelen nő, vadászó nimfák és agarak társaságában. A plasztikus figurák mélyedéseiben az átlátszó máz vastagon rakódott le, ezért a kontúrok barnásszínűek. Tulajdonképpen nem is a kupatest figyelemreméltó, mert ilyen színvonalú Zsolnay-tárgy számtalan van múzeumunkban és a pécsi Janus Pannonius Múzeum Zsolnay-gyűjteményében, hanem a testet körülfutó pántszerű fémmáz. Ez ugyanis kétségtelenül eozin, mitöbb a pécsi Zsolnay-cozin korai jelensége. Már a tárgy leltározóinak feltűnt az eozin szürkés-zöldes arany színe. Ennek alapján úgy vélték, hogy a gyár egyik első eozin-készítményével állnak szemben. Gyűjteményünk Zsolnay tárgyai között több ilyen elefáncsont-imitációjú darab is van. Ezeken azonban - kivéve a pohár és a Lehel-kürt alakút - nincs fémmáz. Viszont két olyan fémmázas tárgyunk van egy korsó (2) és egy képkeret (3), melynek mintája ugyanolyan, mint egy fémmáz nélküli, nagy méretű elefántcsont-imitációjú korsóé (4) és az ún. Lehel kürté (5). A tárgyak fonákján különböző jegyek és számok találhatók. Egyiken szabad kézzel rajzolt öt tornyos, kettőskereszt, a másikon a benyomott nagybetűs ZSOLNAY PÉCS szöveg van, a harmadikon pedig a név alatti ovális keretben „MADE IN AUSTRA- HUNGARY”-feliratos jegyet találunk. Ez utóbbi jegyet „valószínűleg az 1879-es Sidney kiállításra készült” darabokon alkalmazták, mint a Nikelszky könyvéből kiderül (6). Ugyancsak az ovális jegy előtti időből való benyomott nagybetűs Zsolnay-Pécs szövegű jegy is (7). Ezekkel egyidős az öt-tornyos jegy, mely a Lehel kürtöt imitáló darab felső, belső részében található. Ez a gyári védjegyből alakult ki. Többnyire aranyozott edényeken arannyal rajzolva fordul elő. A gyár védjegyét Zsolnay Vilmos 1878 december 30-án lajstromoztatta. Ez a bélyeg (melyet Zsolnay Júlia tervezett): egymás mellett álló, egyszerű csúcsalakban végződő öt torony, mindegyiken kettős kereszttel, melyektől jobbra Zsolnay Pécs 1878, balra pedig T. J. M. betűk találhatók. Az eddigiekből is nyilvánvaló, hogy az Iparművészeti Múzeum eozinos tárgyait - legalábbis a jegyek alapján - jóval 1890 előtt készítették. Ahhoz, hogy valóban 1890 előtt készült eozinos edényekre bukkantunk, szolgáljon bizonyságul a Kolozsvári Történeti Múzeumban található eozinos váza. Ez már az 1887-es dobokai ipartörténeti kiállításon is szerepelt, mint ezt a vázában talált cédulán lévő D-betű bizonyítja (7). A váza fonákján dőlt nagybetűvel a masszába nyomva ZSOLNAY PÉCS szöveg olvasható. Ezt a jegyet viszont még 1885 előtt használták Pécsen. Újabban nemcsak a gyár védjegyét és a készítés sajátosságait hívjuk segítségül a Zsolnay-tárgyak datálásánál, hanem a tárgyak forma-, és dekorszámát is. A formaszám mindig masszába nyomott, a dekorszám pedig többnyire máz felett festett, alacsony jegyű szám. A formaszám pontosan követi a pécsi Zsolnay-gyárban lévő formakönyv tételeit. A formakönyv első rajza 1873-ban kelt. 1889 körül már a 4487-es formánál és az V. kötetnél tartottak. Természetesen a formatervezés 1889-ben sem áll le, utána még sok érdekes, izgalmas tárgyforma készült a Zsolnayak pécsi gyárában. Bennünket azonban az 1873 és 1889 között készült formák érdekelnek, hogy tárgyaink készítéséit da206
