Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Katona Imre: A Zsolnay-kerámiák sajátosságai
porcelángyáros is feltűnést keltett készítményeivel. „Ezen idő alatt kedvezőbb fordulat állott be idehaza is: az előkelő világ, mely még rövid évek előtt nagyon kicsinylőlcg tekintett hazai gyártmányainkra, apródonként meggyőződött, hogy ezen iparágunk - noha még csak fejlődése kezdetén van - egyenrangot foglal el a világ legjobbjaival” - írja Mudrony Soma a Magyar Iparban. A sikeres párizsi szereplésnek köszönhető, hogy a budapesti és a pécsi majolika-gyárat elhalmozták megrendelésekkel. A siker következtében ugyanakkor napirendre kerülnek a kerámia továbbfejlődésének kérdései is. Az 1870-cs évek végén, az 1880-as évek elején Európa-szerte a historizmus uralkodik. Német és angol területeken az északi, vagy gótikus stílust, míg latin területeken az Itáliában sarjadt reneszánszot elevenítik fel. A kerámia is az archaizálásban, a régi stílusok utánzásában keresi és találja meg önmagát. Az új stílus főleg az 1880-as bécsi kiállításon jelentkezik erőteljesen. A cikornyás „rafinírozott” bútorok helyett a tömör, erőteljes cserfabútorok domináltak. „Ezen irányzatoknak egyik jellegzetessége több közt... az agyagiparban a porcelán mellett, mely a közelmúltban majdnem egyeduralommal bírt, ismét előtérbe lépett a valamivel durvább anyagú, de épp ezért erőteljesebb alkotásokra alkalmas majolika és fayance.” Az új stílus kedvezett a magyar kerámiaiparnak, hiszen nálunk ebbena az időben Hereiül hanyatlása miatt jóformán csak kőedényt és majolikát készítettek. Nem véletlen, hogy a 60-as években erősen hanyatló kőedénygyártásunk ezekben az években újra fellendült. Az alapanyag mellett a díszítőelemek is megváltoznak, átalakulnak. A finomvonalú barokk és rokokó jellegzetességek teljesen etűnnek, a rusztikusabb minták, díszítőelemek jelennek meg a dísz- és használati edényeken. Noha a külföldi szaklapokban is számos „elég szép” minta jelenik meg, „azonban nem elegendő ezeknek puszta utánzása, hanem szükséges, hogy hazánkban régebben előállított iparcikkek motívumait is értékesítsük, vagyis, hogy ne legyünk a jelenleg is dívó külföldi stílusoknak szolgai utánzói...” - vélekedik dr. Schnierer Gyula. A magyaros stílus megteremtése, kialakítása azonban nem könnyű, mert Magyarországnak éppen hányatott története következtében nem volt önálló stílust teremtő, létrehozó ereje, mint ezt Steindl Imre véleménye is kifejezi: „A renaissance, román, gót stílusnak nincsenek magyar arányla- tai. A folytonos harcok, a küzdelmek alatt a művészeti irány elsatnyult s megállapodott az olasz és francia mesteremberek által...” Majd így folytatja:: „Nekünk tehát nem magyar stylust kell most megteremtenünk, hanem magyar művészetet, a megállapodott állami és politikai viszonyok közben majd kifejlődik a magyar stylus is. A fő feladatunknak oda kell irányulni, hogy a most divatozó stylusokat meghonosítsuk, s ezeknek lehetőleg nemzeti jelleget adjunk.” Vagyis előbb egyáltalán művészetet kellett teremteni sajátos jelleggel. Az „útkeresés” hosszú évekbe telt. Steindl Imre - az országház építője - még egészen máshol keresi a magyar ornamentikát, mint néhány évvel később Vidéky és Husz- ka tanárok. Steindl szerint „a magyaros ornamentek bizánci stylből erednek, ami az erdélyi románok hímzéseiben, katrinczáiban, szegélyeiben élénken megnyilvánul. Má- ramarosban pedig oláh fatemplomok román és gót styl szerint építvék. Ezért nem lehet magyar stylről szó s magyar aránylatról sem; a régi alkotásokban - kevés kivétellel - a tervezet olasz és francia, a detail német.” Az ún. magyaros stílus nem magától született meg, hanem állami, központi segítséggel. Országszerte széleskörű gyűjtőmunka kezdődött s igen sok ornamentikát, díszítőelemet kutattak fel. Ezekből válogatták össze a különböző alkotásokra alkalmas díszítőelemeket, s azokat az ún. „Mintalapok” füzeteiben adták közre. Az ún. magyaros stílus 1885-től kőedényeinken is megjelent. A fehér alaptestű s aránylag alaesony hőfokon olvadó, átlátszó, színtelen mázú kőedény igen alkalmas ilyen díszítésre. A kőedény-máz olvadási hőfokát ugyanis a legtöbb színező fémoxid 193
