Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Katona Imre: A habán mázakról : Szerencsi Mihály mázreceptkönyve
A reneszánsz kerámiakészítés középpontjában, Faenzában is ritkán találkozunk sárga mázú edényekkel, majolikákkal. A turchino, vagy berettino elnevezésű, különböző árnyalatú világos, vagy sötétkék alapszínű edények igen gyakoriak a faenzai készítmények között, de sárga habán edényekkel csak a 17. században találkozunk először, majd a 18. század folyamán - főleg végén, a 19. század elején több sárga színváltozatú edény tűnik fel a habán kerámiák között. Színük a citromsárgától az okkersárgáig változik attól függően, hogy a szobotisti, a dejtci, vagy a nagylévárdi műhelyben készültek- e. Ezek már pusztán színeik alapján is különböznek a 17. századi sárga színű kerámiáktól, melyek az előbbiekkel szemben mindig szép narancsszínűek voltak és szép fényesek az utolsó menetben rájuk került színtelen átlátszómáz következtében. Igaz, ilyen kerámia csak későbbi imitációban maradt fenn, az mégis kétségtelen, ahogy az imitátor mindent megtett, hogy a formát és a dekort hűen visszadja, sőt a technika- technológia vissszaadását is megkísérelte a rendelkezésre álló eszközökkel és mázakkal. Ezekből úgy tűnik, hogy míg a kék kerámiák - díszítetlcn tárgyak esetében - kékre színezett ólommázas edények, a sárga kerámiák sárgára színezett ónmázas felületűek voltak. Erre kerültek rá a dekorok fehér ónmázzal. Mázra mázat tenni a legnehezebb feladatok közé tartozik, illetve csak úgy lehetséges, hogy az alapra kerülő mázat addig keményítik, míg az még ugyan fehér marad, de már szilárdan megül és a rákerülő fazekasmáz hatására sem szívódik fel a rákerülő mázban. Szerencsi receptjeiben sem az. újkeresztény, sem a fazekasmázak között sárga színűvel nem találkozunk. Érdekes, hogy a habán kerámián alapként alkalmazott színes mázak közül egyikben sincs ónmáz. Ez is mintha azt bizonyítaná, hogy a színes kerámiákat - így nemcsak a kéket, henem a sárgát is - eredetileg engóbbal vagy fazekasmázzal alakították ki. Más kérdés, hogy a kései imitátorok ezt nem tudva a hatás megőrzése kedvéért olyan technológiát alkalmaztak, mely hatásában emlékeztetett az eredetire, de valójában nem azonos azzal. E máztípus megjelenésének nem annyira művészi, stílus-fejlődési okai voltak, mint inkább technológiaiak. A sárga máz ugyanúgy a színes engóbok típusába tartozik, mint a kék, és készítése - lényegét tekintve - alig különbözik attól. Érdekes, hogy míg a kék engóbok egyes típusai megtalálhatók különböző itáliai kerámiákon, sárga színűek nem fordulnak elő. Ez valószínűleg máshonnan került a habánok receptúrájába. Nem kétséges, hogy e receptkönyv a pataki habánoktól került át - valamikor a XVIII. század folyamán - a fazekasokhoz. Köztudott, hogy a fazekasok Patakon kb. ugyanott laktak, ahol a XVII. században a habánok. A településen kívül a mesterség kontinuitásának is érdekes bizonyítéka a Szerencsi-féle receptkönyv fennmaradása. ABOUT THE HABAN GLAZES Abstracts: We have no data concerning the technique of production of the 17—18th century Haban pottery. Only from the 19th century, when this activity was declining, something remained according to stories by the old people of Upper Northern Hungary. The author describes the characteristics, the types and production techniques of the Haban potteries based on archaeological finds and the 1809 diary of the Sárospatak potter Mihály Szerencsi, which diary contains receipts for the manufacturing of glazes. Szerző cime/Author’s address: Katona Imre művészettörténész/art historian H-1014 Budapest, Dísz tér 13. 188
