Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Duma György: Aranygléttel készült pannóniai cserépedények
ARANYGLÉTTEL KÉSZÜLT PANNÓNIA! CSERÉPEDÉNYEK Duma György Összefoglalás: Pannóniában a késő római korban, a mázas cserépedények jelentős kerámiacsoportot képeznek, feltehető, hogy előállításuk elsősorban e tartományra korlátozódott. A mázrétegek jelentős ólomtartalma miatt azokat joggal sorolják az ólommázak csoportjába. Az ólommázak képződése, megfelelő hőmérsékleten, akkor mehet végbe, ha az ólom-oxid kvarccal vagy kvarctartalmú anyagokkal szorosan érintkezik. A kvarctartalmú ásványos anyagok jellegzetes képviselői az agyagok, azért az égetett vagy nyers agyagtárgyak felületére felvitt ólom-oxid réteg és az agyagok szi- lfcium-dioxid tartalmának (kvarctartalmának) kölcsönhatására a két anyag határfelületén meginduló folyamattal, ólomtartalmú olvadékok, kerámiai mázak keletkezhetnek. Ez utóbbi sajátos máztechnológiát sikerült a pannóniai mázas cserépedényekkel kapcsolatban kellő biztonsággal kimutatni. Bizonyítást nyert, hogy a kedvező mázképződés lehetőségét döntően az alapanyag kvarctartalma, a szemcsék mérete és megoszlása határozza meg. A technológiai kísérletek igazolták, hogy megfelelő alapanyag esetében bármely ólomvegyület alkalmazható. A pannóniai edények jellegzetes, likacsos mázfelületeit azonban csak aranyglét (kristályos ólom-oxid) használatával lehetett elérni. Az alkalmazott technológia középkori továbbélése lehetővé tette annak részletes megismerését. Az ólom-oxiddal történő mázazás a századfordulón még fazekasságunk körében is alkalmazásra talált. Pannónia területén a késő római császárság idejében gyakoriak a mázas cserépedények. Feltehető, hogy azok előállítása elsősorban e tartományra korlátozódott. E sajátos kerámiacsoporttal kapcsolatos régészeti és természettudományos kérdésekkel napjainkig több hazai tanulmány foglalkozott (1-7). A tárgyalt mázas kerámiák között számos edénynek az ólmos fazekasmázakhoz hasonló fényes, üvegszerű felülete van. Legtöbb esetben a mázrétegek csak gyengén zsír- fényűek, kivételesen érdesek. Ilyenkor a felületük hullámos, gyakoriak a tűszúrások, valamint az 1-2 mm méretű kerek, kráterszerű bemélyedések. Meglepő, hogy ez utóbbiak a fényes mázfelületek esetében is igen gyakoriak (1., 2. kép). A mázas felületeken helyenként sűrűn, máskor csak elszórtan található kráterekről ma már aligha lehet eldönteni, hogy technológiai járatlanság következményei, s így mázhibának tekinthetők, vagy azokat tudatosan, díszítő szándékkal hozták létre. Kétségtelen, hogy vannak edények, ahol ez utóbbi cél vitathatatlan. Mivel az általunk vizsgált edények jelentős része, szokatlan módon, csak külső felületén van mázzal borítva, feltehető, hogy ezeknél a máznak gyakorlati szerepe nem lehetett (6). A mázak színe változó. A fényes felületűeknek leginkább zöld, barnászöld, barna, kivételesen sárga, a gyengén zsírfényű vagy fénytelen mázrétegeknek túlnyomóan sárgás, zöldes árnyalatú, vagy barna színe van. A mennyiségi kémiai elemzések alapján ismert, hogy a cserépedények felületét borító fényes vagy zsírfényű mázrétegeknek mindenkor jelentős az ólom-oxid tartalmuk, a fénytelen mázak esetében elérheti a 90%-ot is. A pannóniai cserépedények felületét borító üvegszerű bevonatokat ezért joggal sorolják az ólommázak átfogó csoportjába (5), (6), (12). Mint ismeretes, az ólommázak képződésének alapja a szilícium-dioxidnak (SÍO2) az ólom-oxiddal (PbO) alkotott termikus reakciója, melynek eredményeként különböző ólomszilikátok, üveges olvadékok, közöttük kerámiai mázak is létrejöhetnek. E folyamatot jól szemlélteti a PbO-SiC>2 kétösszetevős rendszer állapotábrája, mely 171
