Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Restaurálás - Konzerválás - Lente Zsuzsa: Egy anatóliai kilim restaurálása

tások őriztek meg a szőnyeget, hiszen sok helyen ezeknek köszönhetően volt látható a minták körvonala.

A szőnyeg szövéséhez használt fonalakat égetési, mikroszkópos és oldásos vizsgálatokkal határoztam meg. Ezek egyértelműen igazolták, hogy mind a lánc, mind a vetülékfonalak anyaga gyapjú. A színezékek meghatározásához indigóteszt és rétegkromatográfiás színezékvizsgálat készült.1 A kék színezéke az indigó, a vöröshöz festőbuzért és kárminsavat használtak. Ezek a színezékek jó minőségűek, ezért még ma is tartják erős, tüzes színüket. A barna színt vas pácon, tanninnal színezték. A tanninok többek között galluszsavból és ellagsavból állnak. Fenolos hidroxil- és karboxilcsoport- jaik miatt rendkívül savasak. A vas-szulfátból eredő szulfátionok kénsavat képeznek a nedvességgel. Ezek a savak idézik elő a fehérjék savas hidrolízisét, valamint a vas katalitikus hatása miatt a fotooxidációt is elősegítik. A tanninnal színezett fonal a fény-, vagy UV-sugárzás hatására gyorsított fotolebomlást szenved. Ezzel magyarázható, hogy a szőnyegen használt barna fonalak szinte mindenhol kitöredeztek, kipotyogtak.

Az anyagvizsgálatok eredményeinek ismeretében választottam ki a megfelelő tisztítási módszert. A jó minőségű növényi színezékek lehetővé tették a nedves tisztítást. Ezt megelőzően a régi javításoknál használt barna, kék és fekete fonalakat, amelyek az előző mosásoknál már levéreztek, kibontottam. A felületre rakódott port kis teljesítményű porszívóval, tüllön keresztül, eltávolítottam. Színtartóssági próbát végeztem, mely igazolta a színezékek jó kötődését. A mosásnál felületaktív anyagnak zsíralkohol- szulfát nátriumsóját (0,5 g/1) használtam. Az áztatás, mosás, öblítés után következett az Eulános kezelés (Eulán U33, Bayer) (0,5 g/1), ez biztosítja a későbbiekben a rágó rovarok elleni tartós védettséget. A nedves kezelésekhez lágy vizet használtam.

Előbb papírvattába tekerve, majd fél nap után lógatva szárítottam a szőnyeget, a teljes száradás két napot vett igénybe.

A kiegészítésekhez háromféle nyers gyapjúfonalat használtam:- vetüléknek - erdélyi gyapjú: sodrata Z;-vékonygyapjú: 30/2, sodrata 2 Z, S;- láncfonalnak - „Kalocsa” gyapjúfonal 12/3, sodrata S 3 Z.

A fonalakat a szőnyeg színeivel megegyezőre színeztem. Savas, szintetikus színezékekből (6 szín) törzsoldatokat készítettem. Ezekből kevertem ki a megfelelő színeket. A színek százalékos arányát feljegyeztem, így a különböző súlyú motringokat azonos színűre tudtam színezni.

A színezett vastag és vékony fonalakat többféle variációban sodortam össze, így az adott színekből finom árnyalatokat tudtam létrehozni.

Munkám talán legérdekesebb része a kivágott rész pótlása volt. Megfelelő módszert kellett találnom.

Milyen módon lehet beépíteni a kiegészítést úgy, hogy az eredeti részbe bevezetett szálak a legkevésbé vastagítsák meg a szőnyeget, viszont a kiegészítés láncfonal-vastagsága megegyezzen az eredetiével?

A terv a következő volt:

az új láncfonalakat, hasonlóan az eredetivel 2 Z szálból S-re sodrom. A régi részbe azonban minden láncfonal mellé csak egy szálat vezetek be. Az így kimaradt másik szálat az új részbe húzom, ezáltal az új és eredeti részek találkozási pontján egyforma vas1 A színezékvizsgálatokat dr. Tímárné dr. Balázsy Ágnes készítette.

165