Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Konzerválás - Varsányi Zsuzsanna: Egy 1827-ben készült takács céhláda restaurálása
EGY 1827-BEN KÉSZÜLT TAKÁCS CÉHLÁDA RESTAURÁLÁSA Varsányi Zsuzsanna Összefoglalás: A Soproni Múzeum tulajdonában lévő takács céhláda kopott, kiegészített, átfestett állapotban került a restaurátorhoz. A restaurálás során végzett vizsgálatok bebizonyították, hogy kétszer javították a tárgyat. Az átfestések, valamint a pótlások egy része eltávolításra került. Az új kiegészítések fenyőfából, a lába színének megfelelően készültek. Az iparos réteg érdekei védelmére a 15-16. században céhekbe szerveződött. A céhláda a céh jelvénye volt, bizonyos tisztelet övezte. Benne tartották a céh pecsétjét, pénzét, kiváltságleveleket, jegyzőkönyveket, okiratokat, valamint az egyéb értéktárgyakat. Őrzése a céhmester feladata volt, kulcsai közül egyiket a céhmester, másikat a céh legfiatalabb tagja őrizte. Előbbiek alapján érthető, hogy a különféle céhládák azért készültek oly díszesre, hogy reprezentálják az adott mesterség becsületét, vagyoni helyzetét. Egyik-másik láda magasszinvonalú asztalosiparról tanúskodik. Belsejük beosztása különböző lehet. Közös vonásuk, hogy mindegyikben megtalálható egy kis felcsapható rekesz, egy másik valódi kis láda, az ún. „ládafia”. Ennek oldala gyakran felhúzható volt és a felhúzott lapocska mögött több kis titkosfiók rejtezett. Sok ládán vésett, festett, vagy berakott évszám, felirat van. A legtöbb ládát a céhek megszűnte után (1872) az örökükbe lépett ipartársulati szakcsoportok (majd 1884-től az. ipartestületek) vezetői adták át a múzeumoknak, néhány pedig vétel útján került ezek gyűjteményébe. A Soproni Múzeum tulajdonában lévő (56.43.1. leltári számú) takács céhláda1 fenyőfából, fecskefarok csapolással készült. (1. kép) Díszítése egyszerű, a díszítő profillécek négyszögeket képeznek, ezek találkozásánál korongok, stilizált rozetták vannak. Lapos tetején egy nagyobb korong látható. A korongok pirosak, míg a láda kék. A homloklapot díszítő két négyszögben festett évszám: 1827. Valószínűleg a készítés időpontját jelöli. Középen sárgaréz kulcspajzs, oldalt egy-egy vasfogantyú van rajta. A láda tetejének belső felületén és a hátlapon (kívül) szépen megmunkált vaspántok vannak. Belül kis „ládiafia”, alatta két kis titkosfiók. (2. kép) A tárgy kopott, kiegészített, átfestett állapotban került hozzám.* 2 Kutatóablakokkal láthatóvá vált, hogy a ládát előzőleg két alkalommal javították. (3. kép) Az első javítás alkalmával az egész ládát, a második javítás alkalmával csak a díszítéseket festették át. (1-2. ábra) Réteg- és kötőanyag meghatározás céljából metszetszínezési vizsgálatot3 végeztem a láda különböző helyeiről vett mintákon. Kiderült, hogy a láda alapozása sötétkék olajfesték. Ez a festékréteg mindenütt megtalálható a láda felületén. (1. réteg) A fölötte lévő türkizes kék színű az eredeti réteg. A profillécek és a korongok eredeti díszítése korallpiros olajfesték volt. A többi réteg átfestés; melyeknek kötőanyaga szintén olajnak bizonyult. A láda homloklapján látható évszám infrakamerás vizsgálata során láthatóvá vált, hogy az alatta lévő 2. számú rétegre ugyanazt az 1827-es évszámot festették, csak nagyobb számokkal. (3. ábra) Az átvilágítást a bizonyosság kedvéért tisztítás után megismételtem, de még egy át- festési réteget az évszám alatt nem találtam. A fentiekből arra következtettem, hogy ^ A csornai takács céh 1637-ben alakult. A ládát Csatkai Endre gyűjtötte 1948-ban. A tárgyat a Magyar Képzőművészeti Főiskola Tárgyrestaurátor szakán diplomamunkaként restauráltam, konzulensem Kovács Petronella volt. Segítségét ezúton is köszönöm. ' Ha a Szudánfekete B 5-30 perc elteltével az anyagot sötétkékre színezi, akkor a festék kötőanyaga olaj. 133