Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Konzerválás - Tündikné Janó Irén: A mesteri tabernákulum restaurálása
A MESTERI TABERNÁKULUM RESTAURÁLÁSA Tündikné Janó Irén Összefoglalás: Az elmozdítható, késői barokk szekrény 1781 után került a Felső Mesteriben lévő oltár elé. A tabernákulum legsúlyosabb és legproblematikusabb elváltozásait a nem megfelelő klíma és a rovarok okozták. A faanyag zsugorodott, törékennyé és porlékonnyá vált. A szentségtartó szekrényt az idők folyamán többször átfestették, részben átalakították, hiányzó részeit pótolták.Tisztítás előtt fontosabb feladat a fa nagymértékű zsugorodása miatt föltáskásodott festék, ill. alapozásrétegek megkötése volt. Ezt követte a rovarfertőzés megszüntetése érdekében végzett fertőtlenítés. A tisztítást mechanikusan, vegyszeresen és vízzel végezte a restaurátor. A szilárdítás Paraloid B 72 oldattal történt. Ezen kívül restaurálni kellett a fémrészeket (zárcimke, zártok, zár, vaspántok) is. Néhány restaurálási kérdést nyitva hagytak az oltár restaurálásáig. Mesteri Celldömölktől 4 km-re a Ság hegy nyugati tövében fekszik. A település Alsó és Felső Mestereiből áll. A rk. templom, melyből a tabernákulum származik, Felső Mesteriben van. Történetének és állapotának eddigi alakulását sok tekintetben befolyásolta a 18. század első felében oda került oltár (mely azonban a 17. század végén készült) 1 Az elmozdítható szentségtartó szekrény 1781 után került az építmény elé. Flogy eredetileg erre a helyre szánták-e, vagy máshonnan hozták ide, azt nem tudni. Késői barokk jellege folytán formailag nem köthető az oltárhoz (mely keletkezési idejének jellegzetességeit viseli magán: fülkagyló motívum, szőlőleveles oszlop), mégis festésében időről időre igyekeztek annak egyes periódusaihoz hasonlóvá tenni. Készítője asztalos mester lehetett, mert amíg a szerkezet elkészítése minőségileg kifogástalan gyönyörű munka, addig a faragott részek kivitelezése kevésbé precíz és tudatos. A szekrény befoglaló formája állított hasáb, fölül íves záródísszel, elől két volutá- val. Az ajtó a homlokfal enyhe ívét követi. A fő szerkezeti egységek fenyőfából, a faragott részek (voluta, ajtó-rátét) hársfából készültek. Az oldalfalak faanyagának száliránya függőleges, a hátfalé vízszintes. A szerkezeti egységek és rátétek összeerősí- tése enyvezéssel, valamint facsapokkal történt. Kivétel ez alól a két voluta, melyeket az enyvezés mellett kovácsolt vasszögckkel is rögzítettek. Érdekessége a szekrénynek, hogy az ajtót keretező profilléceken, valamint a volu- ták egyes részein a fő vonalakat követő egymásutániságban kis csillag alakú beütések vannak. Ezek csak a tisztítás után váltak láthatóvá, mivel a későbbi átfestések eltömítették. A tárgy igen rossz állapotban került hozzám. (1. kép) Hiányzott az ajtón lévő ostya körüli dicsfény. Helyét egyszerűen bronzporral festették be. A tisztítás során kiderült, hogy ez már az első átfestéskor is hiányozhatott, mert az eredeti rétegben már csak a lenyomata látszik, és ezen az összes átfestés megtalálható volt. A tabernákulum legsúlyosabb és legproblematikusabb elváltozásait a nem megfelelő klíma és rovarok okozták. A fa zsugodása következtében a szekrény hátlapja, mely két deszkából áll, az illesztések mentén szétvált. A felső deszka a csatlakozási felülettől elhajlott, megvetemedett, így a két rész között 1,4 cm-es hézag húzódott. A faanyag a rovarfertőzés miatt meglehetősen törékennyé és porlékonnyá vált. (2. kép) A fertőzés a ragasztóanyagként alkalmazott enyvet is lebontotta, így a szerkezet stabilitása csekély volt. A szekrény ajtaját két vaspánttal függesztették föl. Ezek rozsdásak voltak. A korrózió az átfestés alól is átütött. 1 Erre vonatkozó adatok: Szombathelyi Püspöki Levéltár Canonica Visitatio; Kazó-féle Canonica Visitatio 1698 és Batthyány-féle Canonica Visitatio 1754. 125
