Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Konzerválás - Nagyné Lőrincz Judit: Avar üveg ivókürt rekonstrukciója
AVAR ÜVEG IVÓKÜRT REKONSTRUKCIÓJA Nagyné Lőrincz Judit Összefoglalás: 1934-ben Kiskőrös-Vágóhídon feltárt avar temető egyik sírjából került elő egy kan- nclúrás testű, szabadon fújt üveg töredéke, 23 darabban. A töredékekből a tárgy ellipszis alakú szájpercme megszerkeszthető volt. László Gyula régész 1955- ben elkészített egy rekonstrukciós rajzot. A restaurátori munka 1990-ben kezdődött el. A plasztilin- ből mintázott formára a megmaradt peremtöredékek ráillettek, de az oldalfal darabjai nem illeszkedtek. Az analógiákat figyelembe véve - a tervrajzot megváltoztatva a mintázott kürt formájú magra minden töredék tökéletesen rásimult. Az üvegtöredékek falvastagsága rendkívül vékony. A plasztilin mag alapján elkészített negatív formába fújt üveg falára ragasztottuk az eredeti töredékeket. E rekonstrukciós módszer több szakember együttműködését igényli, de előnye, hogy reverzibilis technológia: megóvja és együtt tartja a töredékeket és a teljesség érzetét kelti a szemlélőben. 1934-ben László Gyula Kiskőrös-Vágóhídon feltárt egy VII. sz.-i avar temetőt. A 4. számú sír mellékleteként - többek között - előkerült egy kannelúrás testű, szabadon fújt, peremén kék üvegszállal díszített üvegtárgy töredéke. (1. kép) Az 1962-es revízió alkalmával a Nemzeti Múzeum Római Gyűjteményébe került a Népvándorlás kori Gyűjteményből.1 Rekonstrukcióját Garant Éva régész kezdeményezte 1990-ben. Erre korábban is történhettek kísérletek, ugyanis a tisztított darabo kon epoxi-gyanta ragasztásokat találtunk. Sajnos néhány töredék a korábbi években eltűnt. (2. kép) A töredékekből a tárgy ellipszis jellegű pereme megszerkeszthető, a pontos magasságára csak következtethettünk. 1955-ben megjelent könyvében László Gyula régész rekonstruálta rajzban, mint egy spitzenbechert. (L ábra)11 A régészekkel közösen arra a következtetésre jutottunk, hogy a tárgy magassága 17-18 cm-nél nem lehetett több. Az analógiákat figyelembe véve, még ez a magasság is túlzás, hiszen a csúcsos végződés helyett a lekerekített lezárás valószínűsíthető. A közös következtetések alapján, plaszti- linből mintázott formára a peremtöredékek rásimultak, de az oldalfal összefüggő darabjai nem illeszkedtek. Márpedig a halványan megmaradt üvegszáldíszítés nyomai az oldalfal és a perem helyzetét egyértelművé tette. A László Gyula által rekonstruált 19 cm-es magasság kb. 26 cm-re módosult volna, ami lehetetlen. (2. ábra). Egyetlen megoldás maradt, mely szerint nem szimmetrikus forgástestről van szó. A töredékek kis számát tekintve merész következtetés, de analógiákat figyelembe véve mégis a legkézenfekvőbb a kürt forma. Eddig három üveg ivókürt került elő sírmellékletként ebből a korból. Ezen új koncepció alapján rekonstruált kürt formájú magra minden töredék tökéletesen felsimult és az úszó darabok is a bordázat alapján feltételezett helyükre kerültek. (3. kép) Minthogy rendkívül vékony az üvegfal, a szokásos üvegkiegészítési technika helyett, a nálunk még új technika alkalmazását választottuk, melynek lényege, hogy üvegből készült magra, oldható ragasztóval rögzítjük a megmaradt töredékeket. A mag megmintázása - a tárgy falának belső méretei szerint - plasztilinből történt. Miután a formát a töredékek ideiglenes elhelyezésével ellenőriztük, erről szilikon negatív készült, melybe gipszpozitív magot öntöttünk. Újabb ellenőrzés és korrekció után a mag köré 1:2 arányú samott és gipsz keverékből negatívot öntöttünk. (4. kép) Az így készített negatív alkalmas a magas hőfokon megmunkálható kemény üveg formába fújására is. A tárgy kis méretei lehetővé tették az üvegtechnikai fúvást, melyet Tibold Balázs üvegtechnikus tanár végzett cl. A megformálás huzamosabb ideig tartó. 11
