Műtárgyvédelem 21., 1992 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálástörténet-Etika - Morgós András: Fa műtárgyak védelme a XX. sz. elején Magyarországon
A drezdai eljárás hátrányai közül Mihalik kiemelte 191, hogy a lenolaj nem indifferens vegyület, hanem zsírsav is található benne, így savas hatású. Valamint feltette azt a kérdést, hogy mi lesz azokból a tempera vagy olaj képekből, amelyekre ilyen lenolaj-gyanta- réteg rakódik le, s idővel ez szépen megfeketedik? Mihalik /8/ szerint a lenolaj az impregnált tárgynak nem adott kellő szilárdságot. A lenolajas eljárásról, mint kipróbált eljárásról beszélt Varjú Elemér* művészettörténész - aki a kassai múzeum tárgyain sikerrel kipróbálta, valamint Beer József a Szépművészeti Múzeum restaurátora /8/. Sajnos az általuk alkalmazott eljárásokról nem sikerült további adatokat találni. Ebben az időben jelent meg a Dr. Kováid Emil-féle eljárás, melyről csak annyit tudunk, hogy ez a drezdai módszernek Kováid vegyész által módosított változata /9/ Faszilárdítással kapcsolatos fejlemények 1914-tűl A Műemlékek Országos Bizottsága 1914-ben tartott ülésén tervbe vette a lőcsei Szent Jakab templom főoltárának helyreállítását. A faanyag szilárdítás enyves eljárását kedvezőtlen tulajdonságai miatt elvetették. így maradt az Endrődi-féle paraffinos, a drezdai és a Kovald-féle lenolajos eljárás. A különböző eljárások előnyeiről és hátrányairól megoszlottak a vélemények, ezért úgy határoztak, hogy az előbbi három eljárással konzervált hársfa mintákat megvizsgáltatják REJTŐ Sándor műegyetemi professzorral, a Mechanikai-Tfechnológiai Laboratórium vezetőjével. Rejtő a vizsgálatok során megállapította 191, hogy a „paraffin a szuvas fa minden üregét kitöltötte, míg a lenolaj csak a megmaradt faanyag vázát és a szúlisztet itatta tele, az üregekben természetesen nem maradt vissza. Szuvas fánál az Endrődi-féle eljárással az impregnált fa szilárdsága az imp- regnálatlan tizenkétszerese”. A Kováid és a drezdai eljárás úgy frissen, mint öt hónap elmúltával lényegesen nem változtatta meg a szilárdságot. A szilárdított fa fajsúlya a legkevésbé emelkedett az Endrődi eljárásnál. Nyomószilárdság tekintetében a kétféle eljárás egyenlő értékű volt. Ép hársfa esetén mindegyik konzerválószer behatolása nem volt kielégítő. A Műemlékek Országos Bizottsága hosszú tanácskozás után úgy határozott, hogy a lőcsei oltár architektonikus és ornamentális részét lenolajos eljárással Gerabek Ferenc műasztalossal impregnáltatják és a munka elvégzése után döntenek a szobrok és domborművek impregnálásáról. A háborús nehézségek miatt a lőcsei oltár konzerválása nem kezdődött el, sőt 1916- ban a Műemlékek Országos Bizottsága egy albizottságot bízott meg az ügy újbóli tanulmányozására. Dr. ÉBER László 1917-ben az augsburgi műemléki összejövetel alkalmából tett tanulmányútja során újabb fakonzerválási eljárásokkal ismerkedett meg/10/. Ezek szerint: A müncheni Bajor Nemzeti Múzeumban a „szút” petróleummal, benzinnel ölték meg, az impregnálásra enyves vizet használtak. Mindez a múzeum saját műhelyében történt. Ausztriában és Brandenburgban impregnálásra sellakkoldatot használtak. Éber szerint, Rathgcn a berlini múzeumok vegyésze az enyves eljárást nem tartotta elfogad* Varjú Elemér (Eelsőludány, 1873. okt. 14— Bp., 1944. dec.) művelödéstörténész, az MTA 1. tagja (1915). Egyetemi tanulmányai elvégzése után 1898-ban az MNM szolgálatába lépett. 1908-ban Kassára került, a felsőmagyarországi múzeum igazgatója lett. 1913-ban visszatért Bp.-re az MNM érem- és régiségtárának élére. 1915 után az Archeológiái Értesítőt szerkesztette. Egyik szerkesztője volt az 5 kötetes Magyar Művelődéstörténetnek. 1934-ben vonult nyugalomba. 235
