Műtárgyvédelem 21., 1992 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Konzerválás - Szalayné Papp Zsuzsa - Kralovánszky Mária: Majláth Györgyné díszruhája
MAJLÁTH GYÖRGYNÉ DÍSZRUHÁJA Kralovánszky Mária-Szalayné Papp Zsuzsa Összefoglalás: A Magyar Nemzeti Múzeum egyik legszebb díszruhája az 1867-es koronázásra készült Majláth György felesége, Prandau Stefánia számára. Az öltözetet 1867-1916 között a család több tagja viselte, erről tanúskodnak a ruhán megfigyelhető kisebb-nagyobb átalakítások, javítások. A Nemzeti Múzeum kiállításain gyakran bemutatott kosztüm állapota sokat romlott. A ruhaderekat 1976-1977-ben, majd 1990-ben is konzerválni kellett. A munka során nagy gondot okozott, hogy Magyarországon a restauráláshoz, illetve a kiegészítéshez szükséges anyagokat nem tudtuk beszerezni. Ezért csak 1992-ben került sor a díszkötény és fátyol restaurálására, most adódott lehetőség, hogy selyemtüllt vásároljunk. A ruha a Nemzeti Múzeum Erzsébet királyné emlékkiállításán (1992. május 18-tól 1993. február 28- ig) volt látható. A Magyar Nemzeti Múzeum egyik rendkívül látványos női díszruhája az évek és a többszöri konzerválás során olyan érdekességeket árult el magáról, amikből megismerhettük a múzeumba kerülése előtti és utáni „életét”. Évekkel ezelőtt felfigyeltünk arra: alig találni a múzeum anyagában olyan ruhát, amin valamit ne változtattak volna használata során. Különösen igaz ez a díszruhákra, amik eleve azzal a szándékkal készültek, hogy tulajdonosa, majd annak leszármazottai hosszú ideig viselhessék. Ezért rendkívül jó minőségű anyagból, finom kidolgozással, neves cégeknél varratták őket. Még érdekesebbé teszi a 19-20. századi díszöltözeteket, hogy készíttetésükkor szívesen használtak fel régi, családban megőrzött csipkéket, váll- fűzőbetéleket, kapcsokat, hímzésrészleteket.1 Ezek nemcsak a ruha szépségét emelték, de emlékeztették a család régi voltára is.“ A hagyományőrző magyar díszöltözetek viszonylag kevéssé követték a divat változásait, de az évek során kissé „aktualizálni” kellett a divatvonalakhoz és viselőjének az alakjához. Az elhasználódott részeket megjavíttatták, vagy kicserélték új anyagból készültre. A Textilgyűjtemény egyik legszebb női díszruhája az 1867-es koronázásra készült Majláth György3 felesége, Prandau Stefánia számára. Fehér bordásselyem szoknyája4 aranylamellával hímzett, alja arany vertcsipkével kereteit. Ruhadereka borvörös selyembársonyból készült, aranyzsinór és vertcsipke díszíti. Elejének fűzéséhez 13 pár aranyozott ezüst, 18. századi fűzőkapcsot használtak fel. Fehér tüll ujja bő, buggyos, aranyszínű dinerekkel, arany vertcsipkévcl és vörös selyemszalaggal díszített. Cégjelzése: Göttmann és Mérő5, Budapest. A ruhához tartozó kötény és fátyol6 aranylamellával hímzett fehér selyemtüll. A borvörös selyembársony mente7 anyagában, díszítésében is 1 Erzsébet, a magyarok királynéja. A MNM kiállításának katalógusa. Bp., 1992. 44. old. ' Erzsébet, a magyarok királynéja. A MNM kiállításának katalógusa Bp., 1992. 43. oldal, 3.17. katalógusszám: a díszmagyar ékszerkészlet (MNM. 1971. 29.1-6) is különböző korú darabokból készült, végső formájában 1867-ben. Legkorábbi darabja VII. sz-i. ' A család neve hol így, hol Mailáthként szerepel. Nagy Iván: Magyarország családai (Pest, 1868. Ráth Mór kiadása) pótkötetében a 334-336. oldalon találhatjuk a Majláth családfát, ahol III. György neve alatt az alábbiak állnak: volt fő kanczel. országbíró, sz. István r. n. kér. (b. Prandau Stefánia csili. kér. és P. hölgy.) Nagy Iván nyolc gyermeküket sorolja fel. Gudenus J.-Szcntirmay L.: Összetört címerek. Bp. Mozaik Kiadói Iroda, 1989. 381. oldalon: Mailáth gróf (székhelyi, gr. 1885) György (1818-1883), fiai: József és István Géza. 4 Itsz.: 1960.543.1 Itsz.: 1960.543.2 Göttmann és Mérő valószínűleg az 1896-os átalakítást végezte, és akkor kerülhetett a cégjelzésük a korábbi ruhaderékba. 6 Itsz.: 1960.543.3-4 7 Itsz.: 1960.543.5 73
